Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és szabályozási tervek)
A merész és nagyvonalú s a Sárvíz egész völgyét érintő munkálatokat Bőhmnek magának ugyan csak részben sikerült végrehajtania a folyó fejérmegyei szakaszának rendezésével. Azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a megoldás műszaki színvonala — a ,,víz-félreszorítás" elvének alkalmazása révén — megörökítse nevét a magyar vízépítés történetében, sőt, hogy „mérnöki munkásságának elismeréséül" — s az elsők között — nemességet kapjon a királytól.* A terv teljes végrehajtása: a Tolna megyei szakasz nehezebb és költségesebb munkálatainak megvalósítása, 'Sigray Károly kir. biztos minden erőfeszítése, a felsőbb nyomás és az ismételt nekigyürközések ellenére — kudarcba fulladt. (Éppen úgy, ahogy a Sió—Balatonrendezés Kreiger-féle tervét is megbuktatta a megyék és az érdekeltségek ellenállása.) 20 A Zala-völgy, a Kis-Balaton és a Keszthelyi-öböl A „Balaton-vízrendszer" egyéb részeihez hasonlóan a nyugati térségben is régóta folytak vízimunkálatok, megyei és uradalmi kezdeményezésre egyaránt. A megyegyűlések, már legalábbis 1773-tól kezdve, ismételten foglalkoztak a Zala-szabályozás feladataival — a Kehidától a torkolatig terjedő szakasz ismétlődő árvizeinek elhárítása és a völgy teljes elláposodásának megakadályozása érdekében. A korabeli állapotok a megyei tisztviselők határjárásaiból és a mérnökök leírásaiból jól ismertek s megegyeznek a Sió völgyében tapasztaltakkal: a posványos berkekben csak egy keskeny parti sávon és néhány szigeten voltak időszakosan kaszálható vizes-rétek. A terület gazdasági hasznosítása ennek megfelelően a XVIII. sz. végén is alacsony színvonalú volt, az egy-két átkelőhelyre — révre, rőzsetöltésre és a fenéki hídra — korlátozódó közlekedés pedig alig különbözött a török koritól. Ez utóbbi fenntartásában, fejlődésében, elsősorban a Festetichek voltak érdekelve — az uradalom két része közti összeköttetés biztosítása végett. Hogy ez milyen nagy feladatot jelentett, arról a Festetich terv- és térképtár számos lapja: térképe, híd-, komp- és medertisztító kotrógép tervrajza tanúskodik. Az uradalomban dolgozó (s a kor legkiválóbbjai közé számítható) mérnökök nagy erőfeszítéseket tettek a hévízi tó és vízfolyás szabályozása, hasznosítása és mocsarainak lecsapolása, valamint a fenéki és a keszthelyi kikötő (a fenéki „Arzenál", vagyis hajógyár) bejáratának fenntartása: kotrása érdekében. (Erre már ekkor szükség volt, mert adataink tanúsága szerint a gyarmatosító kor erdőirtó rablógazdálkodása a Zala völgyében okozta talán a legnagyobb talajpusztulást.) 21 Ha röviden is, meg kell említenünk — hisz külön fejezetet éredemelne ! — Festetics György úttörő kezdeményezését a balatoni hajózás megteremtése és fejlesztése érdekében. Vitorlás hajóparkjának legnagyobb hajója a „Phoenix" nevű sószállító gálya vízrebocsátása országos visszhangot kiváltó ünneppé vált (1797), a hajó a haladás jelképévé nőtt a kortársak szemében, a tó életének fellendülését várták tőle . . . * Böhm Ferenc (1720 k. — 1800 k.) valószínűleg kamarai mérnökként jött hazánkba, de már 1750 .előtt az Eszterházy-uradalom mérnöke lett, ahol Mikoviny Sámuel munkatársa- majd utódaként főleg a Tata környéki területek vízrendezésén dolgozott. Ök alakították ki a tatai öreg-tó mesterséges tározóját, nagy területeket csapoltak le, több malomcsatornát és számos malmot építettek. Böhm egész életén át vízszabályozásokkal foglalkozott s így ő tekinthető az első magyor ,,vízimérnöknek". Legjelentősebb munkája a Sárvíz szabályozásának terve és részbeni kivitelezése. Ennek elismeréséül kapott 1787-ben II. Józseftől magyar nemességet. Későbbi sorsa ismeretlen, mert csak újabban tudjuk, hogy azonos azzal a Böhm Ferenccel, aki nemességének megerősítése (1791) után, nevét — feltehetően a II. József-féle németesítő törekvések elleni tiltakozásul — „Cseh"-re változtatta.
