Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése

10.3. ábra. A Tisza hossz-szelvénye a szabályozás előtt és után. ([34] alapján)

Vásárhelyi tehát az árvédelmi töltéseknek mederszabályozási szerepet is szánt, de megállapította, hogy

,,valamíg a Tisza átvágások által rendezett folyásba nem hozatik, egészen 'párhuzamos töltések emeléséről szó sem lehet, s a fő feladat jelenleg csupán arra szo- rítkozhatik, hogy amennyiben helybéli viszonyok megengedik, a szabályos töltés építése közelíttessék”. Ugyanis ha a töltések ,,az átvágások létrehozása és sikerülésük előtt . . . parthoz közel hagyatnak ... a Tisza mostani kígyózó meneténél fogva a pusztulás veszedelmének tétetnek ki.” (23. o.).

Paleocapa másként vélekedett:

,,A töltésezés ... a foly ónak nagyobb részén egyedül is elegendő” — írja ([2], 9. o.). Mert a ,,javaslóit töltéseknek nem kell s nem is lehet azon céljolcnak lenni, hogy a folyó menetelét kormányozzák ... a töltések nem egyebek, mint a kiöntések ellen emelt gátak.” (37. o.).

És mivel — VÁsÁRHELYivel összhangban — a parthoz közeli töltéseket az elhabolástól félti, azt javasolja, hogy

,,azon földtér foglaltassék töltések közzé, amelly között a folyó kanyarog ... . A tapasztalás (ugyanis) azt mutatja, hogy minden mély ágyú folyóknál e földtér . . . határozott szélességű” s a Tisza is ,,szüntelen kanyargása közben . . . mindenkor birodalma bizonyos földtere között tartózkodik, s abba mindig visszatér.” (20. o.).

15*

227