Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata

3.1. ábra. A tiszai vízgyűjtő csapadékeloszlása. Évi átlagok 1901 —1940, mni-l>on.

(Hajósy Ferenc [1] nyomán)

A Szamos vízgyűjtője lényegesen szegényebb csapadékban, mint a Felső- Tiszáé. A Nagy-Szamos a Radnai-havasok déli lejtőjén ered és a Kelemenhavasokból is kap vizet. Mindkét hegység Ny— K-i irányú, tehát nem ütköző felülete az esőt hozó légáramlatoknak. Amellett a forrásvidék esőárnyékban is van, tehát csak évi 800—1000 mm csapadékot kap. Ugyanezt mondhatjuk a Kis-Szamos forrásvidékéről is, amely a Bihar hegység K-i oldalán fekszik. A két folyóág egyesülése az Erdélyi-medence szívébe esik, ahol már csak 600 mm körüli az évi csapadékösszeg (Dés—Dej, 625 mm). A Szamos további útján a Gutin felől esőben gazdagabb terület kapcsolódik a vízgyűjtőbe, amit

57