Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata
3. A TISZAI VÍZGYŰJTŐ ÉGHAJLATA 3.1. A csapadékviszonyok a) A sokévi átlag Tudvalevő, hogy valamely hely átlagos évi csapadékmennyisége általában arányos a tengerszint feletti magasságával. A tiszai vízgyűjtő csapadékviszonyait feltüntető térkép (3.1. ábra)1 ezért erősen emlékeztet a domborzati térképre. A figyelmes szemlélő azonban lényeges különbségeket fedezhet fel, ami a csapadékot szállító légáramlatok uralkodó irányában leli magyarázatát. Területünkre többnyire Ny és DNy felől érkeznek a páradús légtömegek, amerre felé — amint láttuk — a vízgyűjtő teljesen nyitott. Az ezekre az irányokra merőleges hegyvon ulatok — tehát elsősorban az ÉK-i Kárpátok és az Erdélyi - -szigethegység — felemelkedésre kényszerítik a beléjük ütköző légtömegeket, és mivel a felemelkedés lehűléssel jár, páratartalmuk egy része kicsapódik. Noha a csapadék keletkezésének nem ez az egyetlen és nem is a leggyakoribb módja, mert az esőfrontok többnyire a hideg és meleg légtömegek találkozási vonalán alakulnak ki, kétségtelen, hogy e domborzati tényezők fokozzák az esőgyakoriságot, ami természetesen megmutatkozik az évi összegben. Ha az uralkodó szélirány hatásának kitett lejtők bővelkednek a csapadékban, nyilvánvaló, hogy a hegyek ellenkező oldali lejtői és a mögöttes területek kevesebb esőt kapnak: esőárnyékban vannak. A domborzat ilyen értelmű hatását tükrözi pl. az Erdélyi-medence, vagy a Sajó és a Hernád vízgyűjtője, ahol lényegesen kevesebb a csapadék, mint amennyi e területek tengerszint feletti magasságának megfelelne. További általános megállapítás, hogy a csapadék mennyisége a tengerektől való távolsággal arányosan csökken. Ezzel magyarázható az Alföld szívében fekvő Nagykunságnak csapadékszegénysége. A csapadék maximuma nem a Szörényi-havasokban, a vízgyűjtő legmagasabb részén, hanem a Felső-Tisza vízgyűjtőjében, a Máramarosi-havasokban, a Szvidovec déli lejtőjén, a Sopurka-patak völgyében van (Scserbilova 1678 mm, Zsámer 1720 mm). A Felső-Tisza vízgyűjtőjének mintegy 60%-a kap 1000 mm-t meghaladó csapadékot. A Fekete-Tisza völgye a Szvidovec árnyékában van, ezért Kőrösmezőn (Jaszinya) 867 mm-t mértek, és a Fehér-Tisza forrásvidékén sem hull 1200 — 1300 mm-nél több csapadék. Magassági helyzetéhez képest feltűnően száraz a Visó, és különösen az Iza völgye (Szurdok—Strímtura, 611 mm), mert a páradús légáramlatokat az Avas—Kőhát — Gutin —Lápos vonulata csapolja meg. A Tarac, Talahor és a Borsa forrásvidékét az 1200 mm-es esővonal határolja, és ezen belül megtalálható még az 1400 mm-es esővonal is. A huszti kaputól Ny-ra azonban, a Szabolcs —Szatmári-síkságon, rohamosan csökken a csapadék: a Túr alsó szakasza mentén 600 mm alá száll (Cégénydányád 751, Fehérgyarmat 598 mm). 56
