Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

21.8. kép. A Tiszai Vegyi Kombinát leninvárosi szennyvíztisztító telepének 4200 m3/nap teljesítményű eleveniszapos levegőztető medencéje. (Oreutter Zoltán felvétele. Az Észak- Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szívességéből)

21.2. Vízerő-hasznosítás

Iparfejlesztésről nem lehet szó megfelelő energiabázis nélkül. A tervgazdálkodás figyelme tehát kezdettől kiterjedt a vízerők hasznosítására is, bár - a nagy és viszonylag lassan visszatérülő tőkefebektetés miatt — nem sorolt a népgazdaság legsürgősebb feladatai közé.

Azok a vízerőművek azonban, amelyeknek korábbi döntések alapján készült tervei a megvalósítás küszöbén állottak, vagy amelyeknek már a helyszíni munkálatai is megindultak, kivételes helyet foglaltak el. Ez a magyarázata annak, hogy Gölnic (Hnilec) dobsinai erőműve, területünk első hidraulikus energiatározója, 21,8 MW teljesítménnyel és 49,9 GWh átlagos évi energiatermeléssel, már 1954-ben elkezdte működését ([9, 10], 21.9. kép) és Kárpátalján 1956-tól üzemel a Nagyág (Rika) völgyében Nizsni Bisztrij (régebben Alsó- bisztra) közelében a Talabor (Tereblja) átvezetett vizét hasznosító, 29,5 MW teljesítményű erőmű (TepeÖJin- Phkck3h T. 3. C.) (21.10. kép), amelynek tervéről a 16.3. fejezetben már megemlékeztünk.

Egyébként inkább csak járulékosan, más célokat szolgáló nagy létesítményekkel kapcsolatban került sor vízerő-hasznosításra.

Elsőként a Nagybánya (Baia Maré) környéki iparvidék vízhiányának megszüntetése végett 1962 64-ben létesült szurdoki (Strhntori) tározó völgyzáró- gátjának testébe épült 4 MW-os erőművet említhetjük [11]. A kelet-szlovákiai egykori Nagydomása (VeV. DomaSa) helyén5 ugyancsak ipari vízellátás céljából tárolják az Ondava vizét. A kínálkozó előnyöket 12,4 MW teljesítményű erőmű aknázza ki ([10, 12], 21.2. kép). Jellemző a tiszalöki erőmű is. A víz507