Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban
ben nagyon szerény keretek között korábban folyt, távolról sem kielégítő vízmosáskötési munkákról is. A föld megművelésének következtében folyamatos, a jövőnket fenyegető talajlemosás jelentősége azonban csak a keserű északamerikai tapasztalatok nyomán vált általánosan ismeretessé, és a megakadályozására alkalmas módszerek csupán századunk első évtizedeiben alakultak ki. Magyarországon a harmincas években Kund Ede műegyetemi tanár volt az első terjesztőjük [32]. RÁzsó Imbe Erdély talajának védelméről cikkezett [33]. Az akkori földbirtokviszonyok között, és egyéni kezdeményezésre bízva, eredményt természetesen nem lehetett elérni. Az 1960. évi állapotfelvétel szerint a tiszai vízgyűjtő magyarországi részén 328 ha-nyi teraszozott és 25 ha-nyi sáncolt terület volt. 40 ha-t műveltek szintvonalasán ([20], 332. o.). A szocialista tervgazdálkodás bevezetése, és főként a mezőgazdaság kollektivizálása, gyökeresen új helyzetet teremtett: megnyitotta a legfőbb nép vagyon, a termőtalaj védelmének lehetőségét. Az első lépésként elvégzett felmérések szerint az erodált és veszélyeztetett terület a Tisza vízgyűjtőjében kereken 3,8 millió hektár. A Szovjetunió kárpátaljai részén, ahol az erdőborítottság 52%-os, csupán 53 000 ha erodált, és 198 000 hektár erózióveszélynek kitett területet mutattak ki. Ebből 34, ill. 124 ezer ha legelő és rét, 5, ill. 36 ezer ha szőlő és gyümölcsös, és 9, ill. 38 ezer ha szántóföld. Érdél yben, a tiszai mellékfolyók völgyeiben 2,97 millió hektárt érint a talajpusztulás, vagyis a területünkön levő rész 40,2%-át. Ebből 0,39 millió hektár nagymértékű, 1,12 millió ha közepes és 1,46 millió ha mérsékelt eróziót szenvedett. A legsúlyosabb a helyzet a M e z ő s é gben (Cimpia Transilva- niei). Ott van a nagymértékben erodált területeknek 50%-a. A vízgyűjtőbe tartozó kelet-szlovákiai területen 390 000 ha szorul védelemre: 140 000 ha a Bodrog vízgyűjtőjében, 150 000 ha a Sajó- és a Bód- váéban, és 100 000 ha a Hernádéban. A magyar felmérés csak a vízgyűjtő hegy- és dombvidékeire, 26 részvízgyűjtő 1,2 millió ha-nyi területére terjedt ki (20.6. ábra), és ezen belül 461 000 ha-on állapította meg az eróziós károsodást. 128 000 ha erősen, 209 000 ha közepesen és 124 000 ha gyengén erodált ([22], 3—159—170. o.). A talaj védelmét okszerű gazdálkodás biztosíthatja. Ez lényegében a felszín lejtésének, talajának és kitettségének, valamint a csapadékviszonyoknak megfelelő művelést, és kiegészítő műszaki műveletek alkalmazását kívánja meg. Együttesen biztosítják a vízfolyások rendezésében elért eredmények tartósságát és a völgyfenekek rétjeinek védelmét is. A megműveléssel porhanyóssá tett talaj finomabb szemcséinek a lesodrása elkerülhetetlen. A talajlemosás leszorítható azonban olyan mértékig, hogy ne haladja meg a természetes talajképződés mértékét. Ilyenformán a talaj termő- képessége fenntartható [34]. A talajvédelem eszközei: — a művelési ágak célszerű megválasztása, — a lejtős területeken a (közelítőleg) vízszintes irányú talajművelés bevezetése a táblák megfelelő kialakításával, esetleg táblás-sávos vagy sávos műveléssel, 490
