Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban

20.21. kép. Bódva szabályozás Szendrőnél. (Greutler Zoltán felvétele, 1974. Az Észak Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szívességéből)

Igazgatóság viseli, amelynek területén 3018 km-nyi kisvízfolyást tartanak nyilván. Ebből 885 km állami gondozást! (20.21. kép) [31].

Kárpátalja és Erdély hegy- és dombvidéki vízfolyásainak rendezéséről nincsenek adataink.

Szlovák területen a rendezésre szoruló vízfolyások együttes hossza 1205 km, amiből 1972-ben 77 km (6,4%) volt rendezett, és 289 km (29%) rendezésre kijelölve ([22], 3—169. o.).

A Vajdaságnak a Tisza vízgyűjtőjében fekvő területe teljes egészében az Alföldhöz tartozik. Vízrendezését fentebb tárgyaltuk.

*

A kegy- és dombvidéki vízfolyások medrének jó karban tartása valójában folyamatos feladat. A víz romboló munkája különösen áradások idején nagy, de egyébkor sem szünetel. Minél nagyobb esésű a vízfolyás, annál több hordalékot mozgat meg, amelyet azután ott, ahol az áramlás lelassul — a síksági szakaszon, ill. árvízkor az elárasztott területen —, lerak. Ez a megfigyelés vezetett el az erózió elleni védekezéshez, ami nemcsak a termőtalaj védelme szempontjából fontos, hanem a medrek karbantartásának is kulcskérdése.

20.4. Az erózió elleni védelem

Az esővíz talajromboló hatása elleni védekezés legrégibb megnyilvánulásai a kopárok fásításáról és az erdők oltalmáról hozott törvények, — hazánkban 1879-, 1894- és 1898-ból. A 15.2. fejezetben említést tettünk a tiszai vízgyűjtő489