Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban
1975-ben 78 200 ha-t ért el, és távlatban 150 700 ha-ra fog növekedni ([23], 3—155. o.). Jugoszlávia területén, a Vajdaságban, nagy a vízrendezés múltja. Az 1948. évi statisztika szerint a Tisza 4348 km-es, a Béga 315 km-es belvízcsatornahálózat vizeit fogadta be. A belvízszivattyúk együttes teljesítőképessége azonban csak 37,7, ill. 4,2 m3/s volt, ami 5,0, ill. 7,1 1/s • km2 vízlevezetésnek felelt meg [3]- A fejlett szocialista mezőgazdaság igényeit ez semmiképpen sem elégíthette ki. Észak-Bácsira területén a magyar—jugoszláv vízgazdálkodási együttműködés keretében végzett munkák közül a Körös ér (KereS) rendszerének fejlesztése emelkedik ki. Eredményeképpen a korábbi 6 — 8 1/s • km2 fajlagos vízlevezető képesség 16 1/s • km2-re növekedett ([29], 81. o.). A vízrendezési munkák legnagyobb része azonban a már említett Duna — Tisza—Duna vízrendszer kiépítésével függ össze, amely egyrészt szükségessé tette a régebbi belvízlevezető hálózat átalakítását, másrészt módot adott a fejlesztésre. A Bácskában a vízrendezésbe bevont terület az 1977. év végén 530 000 ha volt [30]. A belvizek fő befogadói a Tisza, a Duna és a Duna—Tisza—Duna-víz- rendszer (21.5. ábra). A Tisza menti szivattyútelepek (a jobb partiak) együttes teljesítőképessége 41,9 m3/s, ami 37 1/s • km2 fajlagos vízszállításnak felel meg ([14], 574. o.). Kiemelkedik közülük a 4 XlO m3/s vízemésztésre tervezett törökbecsei (Becej) szivattyútelep, amely egyelőre két gépegységgel működik, és a 3X8 m3/s kapacitásra épülő zsablyai (Zabalj) telep ugyancsak két egységgel. A Duna menti telepek közül a Bezdán II és a gombosi (Bogojevo) a vízlevezetésen kívül az öntözést is szolgálja. A Bezdán II telep három reverzibilis egysége egyenkint 4 m3/s-ot szállíthat, Gombos ugyancsak három reverzibilis egysége összesen 20 m3/s teljesítőképességű ([14], 433. o.). A Duna — Tisza—Duna rendszer csatornáiba emelt vizek egy része Újvidéknél (Növi Sad) gravitációsan jut a Dunába. A Bánátnak csak az északi és a középső része, mintegy 550 km2, tartozik a Tisza vízgyűjtőjébe. A terület szivattyútelepeinek együttes kapacitása 27,2 m3/s (50 1/s • km2). Befogadójuk — részben az Aranka (Zlatica), a Galac- ka, ill. a Béga közvetítésével — a Tisza ([14], 575. o.). * Vízrendezésre természetesen nemcsak a síkságon van szükség. A domb- és hegyvidék elfajult medrei feliszapolódásuk miatt állandóan magasan tartják a völgyfenék talajvízszínét és ezáltal károsan befolyásolják egyébként kitűnő termőtalajok hasznosítását. Nagyobb esőzések után és hirtelen hóolvadás idején pedig elégtelenek az árhullámok kiöntés nélküli levezetésére. Magyar területen a Zempléni-hegység, a Bükk, a Mátra és a Cserhát kisvízfolyásai, az 1960. december 31-i állapotfelvétel szerint, 3770 km-re rúgnak 1677 km2 érdekeltségi területtel. Ugyanakkor a rendezett szakaszok együttes hossza csak 14,5%-ot ért el ([20], 307. o.). 1970-ben 1984 km-nyi meder volt jó karban levőnek tekinthető, vagyis 52%. A munkák oroszlánrészét a vízgazdálkodási társulatok végezték (1255 km), míg az állam 681 km, a tanácsok 48 km-nyi meder rendezéséről gondoskodtak ([22], 3 — 164. o.). Földrajzi adottságai folytán a munkák terhét zömmel az Eszak-Magyarországi Vízügyi 488
