Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 19. A szocialista vízgazdálkodás keretei
3 A vízügyi jog elvi alapjait és átfogó kereteit Magyarországon av. 1964. évi IV. törvény, és a végrehajtásáról szóló '.12/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet állapítja meg ([1], 854. o.). A Szovjetunió nj vízügyi törvénye 1971-ben lépett életbe [2]. Romániában legújabban az 1972/5. számú törvény helyébe lépett 1974/8. törvény szabályozza a vízgazdálkodást [3, 3a]. Csehszlovákiában 1973-ban váltotta fel az új össz-állami vízügyi törvény az 1955. évit [4], A jugoszláv vízügyi kódexet 1965-ben fogadta el a Szövetségi Tanács [5]. A Vajdasági Szocialista Autonom Tartomány vízügyi törvényét I 072-ben emelték jogerőre. 4 Magyarországon — néhány közbenső lépés után — 1953-ra jutottunk oda, hogy az egyes vízgazdálkodási területegységek minden vízügyét egyetlen szerv, a vízügyi igazgatóság, fogja össze ([1], 852. o.). A tizenkét igazgatóság legfőbb irányítója az Országos Vízügyi Hivatal (OVH), amelynek elnöke látja el a vízügyi ágazat tekintetében az ágazati miniszter feladatkörét (uo., 549. o.). A Szovjetunióban a központi kormány, ill. a szövetségi köztársaságok meliorációs és vízgazdálkodási minisztériumai a legfőbb vízügyi szervek [2]. Csehszlovákiában a két erdészeti és vízgazdálkodási minisztérium [6], Romániában a Nemzeti Vízügyi Tanács a vízgazdálkodás központi irányítója. Területi szervei az 1975-ben vízgyűjtőnként kialakított kilenc igazgatóság, ill. a megyei vízgazdálkodási hivatalok [7]. Jugoszláviában a hat szövetségi köztársaság és hét autonóm terület saját hatáskörében gondoskodik a szövetségi vízügyi kódexben megállapítot t egységes elvek érvényre juttatásáról [5], 5 A vízkészletek számbavételéről Magyarországon a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (ma Központ, röviden VITUKI) gondoskodott. Az első eredményeket 1954-ben tette közzé [8], A változások folyamatos figyelemmel kísérésére az 1962-től évente megjelenő Vízkészletgazdálkodási Évkönyvek szolgálnak. A Szovjetunióban a Hidrometeorológiai Főigazgatóság és az irányításával működő 34 igazgatóság (a Tisza vízgyűjtőjében a kijevi), Csehszlovákiában a két vízgazdálkodási kutató intézet (Kelet- Szlovákiát illetően a pozsonyi) végzi a vízkészletek nyilvántartását. Romániában a talajjavítási és vízgazdálkodási kutatóintézet (DGGA—I SC 1 Ft í A) 1968-ban adta ki az ország vízkészlet -kataszterét [9a— b]. s Hazánk Országos Vízgazdálkodási Keretterve az 1952—1954-ben kidolgozott első vázlat után [10] 1964-re készült el a 13 Területi Vízgazdálkodási Keretterv alapján ([1], 807. o. és [11]). Románia vizeinek általános hasznosítási tervét 1958—1962 között dolgozták ki [12]. Csehszlovákia első állami vízgazdálkodási tervét 1954-ben hagyta jóvá a kormány, 1962-ben és 1965-ben finomították [13], Jugoszláviáról lásd [5], 7 Hazáink hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési koncepcióját [14] 1973-ban hagyta jóvá a kormány. Az 1985-ig terjedő időszakra vonatkozik, de egyes részleteiben 2000-ig is előre mutat. A 2030-ig, sőt 2100-ig terjedő időszak fejlődését elemzi ,,A vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének irányai és módszerei” c. tanulmány [14a]. A Szovjetunióban az 1980-ig és 2000-ig várható fejlődéssel számoltak [2]. Románia vízkészlet-hasznosításának nemzeti programja 1985-ig szabja meg a feladatokat [12]. 1975 végén, az ismétlődő árvízkatasztrófák figyelembevételével átdolgozták [15]. Csehszlovákiáiban már 1967—68- ban készült egy 1980-ig irányadó fejlesztési terv. Az 1975-ben elkészült fejlesztési koncepció 2000-ig (sőt egyes vonatkozásokban 2015-ig) szól, és 15 évenkénti felülvizsgálatát határozták el [16], Jugoszláviáiban a Szövetségi Tanács 1970. évi határozata értelmében készült távlati program [5]. 8 A vízügyi ágazat kutatóintézete Magyarországon az egykori Vízrajzi Intézetből, feladatkörének lényeges kibővítésével 1952-ben létesített VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, ill. ma Központ, [l], 812. o.). A Szovjetunióban — az ország nagyságának és arculata sokféleségének megfelelően — a kutatóintézetek egész sora, amelyek közül itt csak a moszkvai VODGEO-t (Vízellátási, Csatornázási, Vízépítési, Műtárgy-építési és Mérnökgeológiai Ossz-szövetségi Tudományos Kutatóintézet) emelném ki. Romániáiban a bukaresti Vízgazdálkodási Kutató Tervező Intézet (ICPGA), Csehszlovákiáiban a két vízgazdálkodási kutatóintézet (VÚV Prága és VUVH Pozsony), valamint a Vízépítési Kutató Intézet (VUIS), végül Jugoszláviáiban a belgrádi „Jaroslav Cerni” Vízgazdálkodási Intézet látja el a kutatási feladatokat. 3 Magyarországon az intézményes vízminőségi-védelem alapvető feltételeit az 1/1961 (I. 23) számú kormányrendelet teremtette meg [17]. A vízügyi törvény (1964: IV.) a minőségi és mennyiségi vonatkozásokra egyaránt kiterjed. A felügyeleti szervek a vízügyi igazgatóságok, ill. a Vízgazdálkodási Intézet, keretében működő Vízügyi Felügyelőség. A Szovjetunióban V. I. Lenin már 1919-ben létrehozta a Vízvédelmi Központi Bizottságot [18], A tárgybavágó feladatokat a Szovjetunió Meliorációs és Vízgazdálkodási Minisztériuma keretében létrehozott Állami Vízügyi Felügyelőség látja el [2]. Romániáiban 1953-ban adta ki a kormány a vízforrások racionális hasznosításáról és védelméről szóló 29* 451
