Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 19. A szocialista vízgazdálkodás keretei

rendeletet [19]. Minden tekintetben átfogó intézkedéseket hozott az 1973. évi 9., környezetvédelmi törvény [20, 21]. Csehszlovákiában a nemzeti bizottságok végrehajtó szervei az Állami Vízgazdálkodási Felügyelőség javaslata alapján 1958. óta sújtják bírsággal a víz- szennyezőket [22]. Újabban az 1973. évi vízügyi törvény [4] rendezte a vízvédelem kérdését. Jugoszláviában törvényerejű rendelet intézkedik a természet- és környezetvédelemről [5]. A vízminőségi észlelésekről a Köztársasági Hidrometeorológiai Szolgálat és a Vajdasági Autonóm Terület Egészségügyi Intézete gondoskodik.

10 A tiszai vízgyűjtő magyarországi részének hegy- és dombvidékein 1975-ben a 19.1. táblázatban említett 9 tározón kívül még további 22 volt üzemben, de tározóterük együtt is csak 10,2 millió m3-re rúgott [31]. Az ötödik ötéves tervidőszakban az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság működési területén létesült, ill. épülő öt újabb tarozó befogadóképessége összesen 10,5 millió m3. (Ebből a Hór-patak mezőkövesdi tározója 8,5 millió m3-t képvisel.)

11 A tavak és tározók vízfelületére vonatkozóan az 5.6. fejezetben idézett statisztika a topográfiai térképekről lemért értékek alapján készült, amelyek általában kisebbek, mint a műszaki tervekben feltüntetett vízfelületek. (A térképész nyáron és ősszel végzi a terepmunkát, amikor az állóvizek kiterjedése minimumra csökken, a tervező viszont a víz által elfoglalható maximális felszínt adja meg.) További eltérések származnak abból, hogy a tógazdaságok vízfelületét gyakran egy tételben számítják, másszor az üzemi okokból mindig több tóból álló rendszer legnagyobb tavának vízfelületét tüntetik fel. Végül különbségek származnak a tározók állandó fejlesztéséből is.

Á tározók térfogatára vonatkozó adatokban is sok az eltérés. Egyes esetekben a visz- szatartbató víztömeg felső határát, másszor a hasznosítható víztérfogatot közlik, minden külön megjegyzés nélkül.

12 A vízminőség-védelem jelentőségének előtérbe lépését az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság néhány adatával jellemezzük. Kezdetben, 1958-ban, 1 fő foglalkozott vízelemzéssel. 1977-től a 46 fős „Környezet- és Vízminőség-védelmi Osztály” végzi a munkát. Az évenkénti elemzések száma 20 év alatt 112-ről 4282-re növekedett. A vizek szennyezettségének folyamatos ellenőrzése 15 vízfolyás 38 szelvényére terjed ki, a rendszeresen ellenőrzött szennyvízkibocsátók száma 86.

13 1970-ben Kárpátaljáról 26,4 millió, Kelet-Szlovákiából 129,8, Magyarország területéről 114,8, a Vajdaságból 21,3, a négy országból összesen 292,3 millió m3 szennyvizet juttattak a tiszai vízrendszerbe ([42], I. kötet, 336. o.). A romániai adatok nem ismeretesek, de némileg meghaladhatták a magyarországi értékeket. Velük együtt a vízrendszer 1970. évi szennyvízterhelése 450—500 millió m3-re becsülhető.

A 2000. évre vonatkozó becslések — Románia nélkül — 2913,3 millió m3-re rúgnak. A tízszeres növekedésnek megfelelően a szennyvízkibocsátás teljes nagysága legalább 5000 millió m3 lesz.

452