Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás
a múltban készítettek. . . . Egy modern állam . . . nem tűrheti tartósan, hogy az a hatalmas befektetés, illetőleg annak esetleg jelentékeny része, amit foly ói szabályozására eddig fordított, mintegy eltűnjék a folyó hullámaiban, csak azért, mert nem végzik el azokat a még jelentékeny — de a Tisza-szabályozás már eddig elvégzett hatalmas műveihez képest csak kisebb arányú — további munkálatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a siker teljes, a Tisza valóban szabályozott legyen.” [19]. Az 1933-ban a Tiszán még szükségesnek ítélt partbiztosításokról a 15.1. táblázat tájékoztat. A költségeket Szolnok alatt kilométerenként 120 000, Szolnok és Tiszafüred között 110 000, míg feljebb 90 000 pengőre becsülve, a meder rögzítéséhez — az idegen uralom alatt álló jobb parti szakaszok védelme nélkül — 21,24 millió pengőre lett volna szükség. Ehhez járult volna még hét feltétlenül szabályozásra szoruló mederszakasz rendezése, összesen 1,9 millió pengő költséggel. 15.1. táblázat A Tisza 1933-ban még védelemre szorult partjainak hossza* (Iványi Bertalan [20] nyomán) A folyószakasz A biztosítandó partszakaszok együttes hossza megnevezése hossza [km] [kin] % Déli országhatár Szolnok 178 33,5 18,8 Szolnok Tiszafüred 97 27,85 28,7 Tiszafüred—Tokaj 112 50 44,6 Tokaj Vásárosnamény 146 76* 52,1* V ásárosnamény—Tiszabecs 63 35,5* 50,0* * Csak a magyarországi részeken Ez a hatalmas költségszükséglet eleve megvalósithatatlanságra ítélte a terveket. A folyammérnöki szolgálat továbbra is csupán foltozgatott, noha már elődeink is hangsúlyozták, hogy a folyószabályozásban, ahol természeti erőkkel állunk szemben, csak a hosszabb szakaszra kiterjedő rendszeres munka vezethet megnyugtató eredményre. A harmincas évek vége felé azután, amikor az Alföld öntözésével kapcsolatban a Tisza csatornázásának terve felmerült, teljesen háttérbe szorult a mederszabályozás kérdése. Gyökeret vert az a téves felfogás, hogy a csatornázás a partok védelmét feleslegessé teszi. Ez ellen Iványi Bertalan erélyesen állást foglalt. Hangsúlyozta, hogy ,,a duzzasztások megkezdésének idejére már befejezettnek kell lennie a folyó stabilizálásának, az erősebben mozgó partok biztosításának, megkötésének . . . Magas duzzasztott viz esetében, a tiszai szakadó partok jellegét tekintve, már nem lehet partbiztosításokat jól és gazdaságosan építeni.” ([20], 143. o.). Ha már a hajózható, és általában az állami kezelésű folyók szabályozásáról intézkedő 1929. évi III.te. végrehajtása is elakadt a pénzügyi nehézségeken, a 343
