Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás

kisebb vízfolyások medrének rendezésére még kevesebb jutott. Az 1931. évi XV. te. a nem állami kezelésben levő vízfolyások kártételei elleni védekezés segélyezésére a földművelésügyi kormány évi költségvetésében gondoskodott ugyan a fedezetről, de

jóval kisebb mértékben, mint ahogyan ezzel a törvénnyel hatályon kívül helyezett 1914: XXXVIII. te.-ben biztosítva volt.” ([21], 50. o.).

A vízmosáskötés és kopárfásítás, — mint említettük 1911 óta az erdészeti szolgálat hatáskörébe tartozott. Az 1935: IV. te. az állami támogatásra is módot adott. A kultúrmérnökökre a már kifejlődött vízmosások rendezése maradt. Tevékenységük súlypontja 1931 — 40. között a Tárná vízgyűjtőjében volt, ahol egyidejűleg az erdészek a kopárok fásításán fáradoztak. A Sajó jobb parti mellékvölgyeiben, valamint a Zempléni-hegységben folytak még említésre méltó, de a szükségeshez mérten végeredményben igen szerény munkák ([22], 143. o.).

*

A tiszai vízgyűjtő területnek a határainkon túli részéről nincsenek közelebbi adataink. Csupán Szlovákiára és Kárpátaljára vonatkozóan végezhetünk becsléseket egyes csehszlovák kiadványok alapján [23]. A köztársaság megalakulásától 1930-ig terjedő 12 év alatt Szlovákia területén a földművelésügyi tárca partbiztosítási és mederrendezési munkái 191, a közmunkaügyié 117 km-nyi folyószakaszt érintettek. A Kárpátaljára, vonatkozó számok 24, ill. 20 km. Mivel Szlovákiának kb. a fele tartozik a Tisza vízgyűjtő területéhez, a 8,4 millió pengő értékben végrehajtott munkálatok összesen 200 km-re terjedhettek ki. Hasonló becsléssel azt kapjuk, hogy Csehszlovákiának a Tisza vízgyűjtőjében levő részén 1930-ig 40—50 km-nyi vízmosásos völgyet rendeztek 1 millió pengő költséggel. A továbbiakban az 1931. évi 49. sz. törvénnyel létrehozott vízgazdálkodási alap mintegy évi 5 millió pengőt biztosított a kisebb vízfolyások rendezésére, árvédelmi munkákra és vízmosáskötésekre. Ennek folytán a rendezett szakaszok hossza az 1938. évi területi változások bekövetkezéséig megkétszereződhetett. A Kárpátalján megkötött vízmosásos völgyek és rendezett vadpatakok hossza 48 km-re rúgott [24].

A román és jugoszláv területen végzett munkákról még ennyit sem tudunk mondani, mert a tárgyba vágó kiadványok adataiból a tiszai vízgyűjtőre vonatkozók még becslésszerűen sem választhatók külön.

15.3. A Tisza-völgyi víziút-hálózat fejlesztése

Az áruszállítás tekintetében a XVIII. században még egyeduralkodó volt a vízi út. A vasút megjelenésével azonban, ami időben egybe esett a gazdasági fellendüléssel, nemcsak a vízi szállítás, hanem még a közutak építése is háttérbe szorult.

Jellemző a helyzetre az 1867: III.tc.-kel kapcsolatos eset. A törvény a hajózócsatornák és vasutak fejlesztését szolgáló, 150 millió frank kölcsön felvételére hatalmazta fel a kormányt. A vízügyi vonatkozásban már korábban megindí344