Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása
méretarányban készült mérőasztal-lapokat 1869 keresztszelvény felvétele, részletes hossz-szelvény, vízemésztési számítások és az árterek kimutatása egészítette ki. Ez a nagyszabású felvétel vetette meg a Tisza-szabályozás alapját,9 A munkák megindulásában az ismétlődő árvízcsapások mellett három további tényezőnek volt kimagasló előkészítő szerepe. Az egyik a nemzeti ébredés, amely Mária Terézia magyar testőrei köréből, Bessenyei György vezetésével indult ki, és az irodalom síkjáról rövidesen átterjedt a gazdaságpolitika területére, vízügyi vonatkozásban is éreztetvén hatását. E teintetben Vedres István és Beszédes József írásait kell elsősorban kiemelnem,10 amelyek széles körben foglalkoztatták a közvéleményt és nem maradtak hatás nélkül Széchenyit sem. A másik tényező a társulás jelentőségének felismerése. Ebben a vonatkozásban a tolnamegyei Sárvíz szabályozásával kapcsolatban elért rendkívüli gazdasági eredmények tették a legtöbbet. Ugyanis gróf Zichy Ferenc kir. biztos az 1816 és 1825 között végrehajtott munkák beszámoló jelentését valamennyi megyének és főrendnek megküldte ([.20], 24. o.). Ennek a jelentésnek lehetett eredménye az 1836. évi XXXVI. te., amely megerősítette azt az 1807 : XVII. te.-ben már kimondott elvet, hogy a közös munkák terhében valamennyi érdekeltnek haszna arányában részt kell vennie. A törvény, amely a közbirtokosság által foganatosított munkákon kívül az egyesek által végzettekre is kiterjedt, és a vonakodókkal szemben a per útján való költségbehajtás lehetőségét is megnyitotta, óriási vívmány volt a kiváltságos rend adómentessége korában. Végül döntő jelentőségű volt gróf Széchenyi István fellépése. Ezzel azonban külön fejezetben kell foglalkoznunk. 9.4. Széchenyi és a Tiszavölgyi Társulat megalakítása Széchenyi már 1827-ben, mint az országgyűlés által kirendelt kereskedelmi küldöttség tagja, kapcsolatba került a vízügyekkel. Kezdetben az Al-Duna szabályozása és a hajózás foglalkoztatja, és a Tiszára is elsősorban mint vízi útra figyel fel. Éppen ezért utazza be második al-dunai útja kapcsán - 1833. augusztus 31-e és szeptember 3-a között — az Alsó-Tiszát, amikor is az I. Ferenc gőzössel Szegedig megy fel. Véglegesen azonban csak az 1845. évi újabb súlyos tiszai árvíz után köti le magát a Tisza-szabályozás ügye mellett ([15], 100. o.). Ekkor már közismert volt az 1840 : IV. te. által kiküldött országos választmány készítette javaslat, amely szerint ,,a hajózás könnyítése tekintetéből célba vett munkálatok, mint túlnyomólag közérdekűek, országos pénztárból, a földmentés tekintetéből eszközlendők pedig, mint a magánosok hasznát közvetlenül és legnagyobb részben előmozdítók, magánköltségen végeztessenek.” ([21], 3. o.). Noha a választmány által kidolgozott törvényjavaslat nem került az ország- gyűlés elé, az idézett alapelv kimondása megerősítette Széchenyií abban a reményben, hogy az érdekeltséget társulatba tömörítheti. Széchenyi malmára hajtotta a vizet az 1843—44-ben egyletbe tömörült zempléni és beregi birtokosoknak az a szándéka, amely egy, Beszédes József 199