Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

,,kis méretűek voltak és ezért nagyobb áradások alkalmával rendszerint átszakadtak. ”7

A Nyírség vizeinek rendezésével 1806 óta foglalkozott a vármegye. A természet alkotta „folyás’’-okát közerővel ásott árkok váltották fel. Az eredmények azonban itt sem voltak tartósak: a nyírségi homokon különösen gyorsan isza- polódtak fel a csatornák. Ugyanígy jártak a Felső-Bodrog mocsarainak lecsa- polási kísérleteivel ([6], 51. o.), és azokkal a csatornákkal, amelyeket gróf Schönborn ásatott a Latorca mentén 10 000 holdas birtokának vízmentesítése érdekében ([18], I. kötet, 318. o.).

Vári (Vari) környékén a Borsa-torkolat közelében, 1803-ban 12 km-nyi védtöltést emeltek. Az Alsó-Tiszán, a Nagybecskerek (Zrenjanin) melletti N agy er z sébet lak (Elisenheim, ma Belő Blato) védelmére 1814-ben épült egy

15,2 km hosszú gát.

Már az 1816. évi árvíz tanulságai alapján készíttette Torontál megye 1825. és 1830. között a Maros bal parti gátját Fönlaktól (Felnac) Szegedig, és ugyanebből az időből való a Pallavichini-uradalom védelmét szolgáló, 2 km hosszú csánytelek-percsorai gát a Tisza jobb partján ([6], 58. o.). Csanád vármegye a Maros jobb partján, Nagylak (Nádlac) mellett, gondoskodott egy 10,5 km hosszú gátról, míg a Körösök vidékén Mezőberény védelmére készült 6,8 km- nyi, és Békésszentandráson 6 km-nyi védőgát.

A Tisza 1830. évi újabb rendkívüli árvize nemcsak a Felső-Tiszán okozott jelentékeny károkat. Törökkanizsánál átszakította a töltést, és csupán az Alsó-Tisza vidékén, egészen Versecig (VrSac), több mint 260 000 hektár került víz alá (uo., 58. o.). Az árvíz pusztításai nyomán a megyék helyi intézkedéseinek hiábavalósága mindinkább világossá vált. Nyilvánvaló lett, hogy az ármentesítés ügye országos jelentőségű, és záloga a nemzet gazdasági és kulturális fel- emelkedésének.

így került napirendre, 1834-ben, a Tisza-völgy már említett általános felvétele, amely Lányi Sámuel (9.4. kép) vezetésével 1846-ig folyt.8 Az 1 : 3 600

9.4. kép. Lányi Sámuel (1791 —1860), a tiszai térképezés vezetője. (Önarckép 1840-ből.

Eredetije a Nemzeti Galériában)

198