Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

!K2. kép. A kastélyi (Copteiu) zsilip. A boltozat feletti táblán az építés éve: 1758.

(Virág János felvétele)

A rendelkezés értelmében kidolgoztatott terveket Szirmay Antal ismertette (110], 402. o.). Itt csak Ternyei JÁNOsét említjük (1727), amely egy Tiszadobtól kiinduló csatornával Debrecent kapcsolta volna be a víziúthálózatba L14]. A számos elgondolásból azonban nem valósult meg semmi.

A Temesi bánságban folyó vízrendezés csak azért volt kivétel, mert elsőrendű katonai érdeket szolgált. Költségeit a bécsi kormány biztosította, és gondoskodott a végrehajtás megszervezéséről is.

A polgári közigazgatás alatt álló területeken a XVIII. század első felében a lakatlan területek benépesítése volt a fő feladat.2 Hiszen az 1720. évi összeírás szerint a népsűrűség a nyugati megyék beli 20 — 30 fő/km2-ről délkelet felé haladva fokozatosan 2—3 főre csökkent, sőt Bács-Bodrog megyében 1,5 fő alatt maradt ([15], 47. o.). Az újjáépítés ügye azonban Bécs irányította, idegen és gyakran ellenséges közigazgatási tisztviselők kezében volt, és így a lakosság minden, még a javát szolgáló hatósági intézkedést is bizalmatlanul fogadott.

A vármegyék, amelyektől a vízi munkálatok kezdeményezését lehetett volna várni, társadalmilag alig szervezettek, és anyagilag rendkívül gyengék voltak. Az 1686-ban felállított budai kincstári kamara legfőbb feladata „a koronára visszaszállt” birtokok felbecsülése és kiárusítása mellett az adózás alapjainak összeírása volt (uo., 72. o.).

Érthető tehát, hogy a szóban forgó területek vízrendezése évtizedekkel elmaradt a Temesi bánság vízi munkálatai mögött. Kivételeket csak a török meg189