Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

szálláson kívül maradt északi peremvidéken találunk. így pl. Bereg megye 1730. és 1735. évi jelentésében szó esik bizonyos gátépítési, helyreállítási és csatornaépítési munkákról (uo., 54. o.).

A XVIII. század dereka táján a Felső-Tisza több szakaszán épültek védtöl- tések. Az 1750 körül a bal parton, Tiszabecs és Szatmárcseke között, valamint a Szamos bal partján Berence és Szamossályi között közerővel emelt töltés- szakaszok a legrégibbek közé tartoznak. Szatmár megye különben 1750-ben az országgyűlés elé vitte a vízszabályozás ügyét, és a panaszosok mellé állt Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén és Ugocsa vármegye is. A malmok megrend- szabályozását és a munkálatok összhangjának biztosítását sürgették, kir. biztos kiküldését kérték ([15], 54. o.).

Az eredmény az 1751. évi XIV. törvénycikk lett, amely az árvízkárok megszüntetése és a hajózás megjavítása érdekében a malomgátak felülvizsgálatát és a folyómedrekbe dőlt fák eltávolítását rendelte el. A feladat végrehajtását a megyékre és a királyi kamarákra bízták. Ettől kezdve erősödtek meg a kamarák vízügyi és építési osztályai (departementum earnerale in hydraulicis, ... in architectonicis). (Uo., 72. o.)

Az 1751. évvel kapcsolatosak a tiszai hajózás megjavítását szolgáló első intézkedések. Így pl. Csongrád megye 1756-ban eltávolíttatta a hajómalmokat, mert ,,a Tisza, Körös és egyéb folyókon a sok malom és gát miatt sem tűzi-, sem épületfát szállítani nem lehet” [16].

A jobbágyoknak az „irtásföldek” telkesítéséért biztosított gazdasági előnyökön kívül a gabonakonjunktúra is mindinkább fokozta a termőterületek növelése: a lecsapolás iránti érdeklődést.

Árvédelmi művek építésére késztetett több helyen a Tisza 1772. évi árvize, — feltétlenül egészen rendkívüli, mert az egyetlen a XVIII. század árvizei közül, amelynek magasságát — legalább Szegeden — rögzítették.

1775-től foglalkoztatta a kamarát Abádszalók határában a hírhedt Mirhó-fok lezárása, amelyen keresztül a Tisza árvizei a Kakat-ér közvetítésével a Berety- tyó Sárrétjét táplálták (9.3. ábra). Báró Orczy Lőrinc, a Bodrog, Ung, Latorca és Labore szabályozására kiküldött kir. biztos (1774—1782), teljes hosszában kitisztíttatta a faúsztatás érdekében e folyók medrét, lebontatta, ill. átalakíttatta az árvizek lefolyását akadályozó malomgátakat ([15], 54. o.). Ugyanebben az időben indult meg gróf Károlyi Antal királyi biztos (1774 — 1785) vezetésével a Szamos szabályozása: medertisztogatás, a malomgátak eltávolítása és néhány túlfej lett kanyar átvágása. Folytatta Károlyi — saját költségén — az atyja által az Ecsedi-láp lecsapolása érdekében 1750 körül elkezdett munkát is. Gaszner Lőrinc, Bihar megye mérnöke, a Körös és Berettyó Sárrétjének lecsapolására készített tervet, és a hagyomány szerint 1773-ban Csökmő határában 30 000 holdat szabadított fel a vizek uralma alól (uo., 59. o.).

Ezekről a munkákról már az ország első katonai felvételének 1782—1784. évi térképlapjai tanúskodnak. A Tisza jobb partján Badaló és Tiszaszalka, vagy a túlsó parton (Tisza)Kórod és Kisar között húzódó töltés (8.10. ábra) azonban aligha volt más, mint egy kissé magasabbra feltöltött út, amely — mai szemmel még nyári gátnak sem volna nevezhető. Talán komolyabb alkotás volt a Taktaközben a Csobaj és Báj közötti kb. 2 km hosszú védvonal, mert a térképész ráírta: Wegen der Inundation aufgeführte Dämme (9.4. ábra).

Szeged és Algyő között is van már ebben az időben egy 6 km-es gát, és a fontos szolnoki átkelőhelyhez vezető út bal parti szakasza is gátként van kiké190