Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása

9.2. ábra. A Béga-hajózócsatorna. (A Bánát telepes községeit feltüntető 1787. évi térkép a Bégának mocsarak közt kanyargó szakaszait nem ábrázolja. így a hajózható torkolati szakaszt sem. Krieglstein munkájának részlete. Eredetije az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában)

Frémaut ugyan csak 1761-ig, Tirolba történt áthelyezéséig, töltötte be a bánsági vízépítési igazgatói tisztet, de nevéhez fűződik — többek között — a Kastély (ma Costeiu) és Kiszetó (Chizätäu) közti 9 km hosszú tápcsatorna és zsilipjének megépítése (9.2. kép), amely lehetővé tette, hogy szükség esetén a Temesből átvezetett vízzel növeljék a hajócsatornában a vízmélységet. Később, 1786-ban, már magyar megyei mérnökök közreműködésével épült meg végül — a Temesvár alatti folyószakasz tehermentesítése érdekében — Nagytopolytól (Topolováf) kiindulóan aTemes Járkos nevű mellékágába vezető 1 km hosszú árapasztó csatorna (lásd a 10.9. ábrán) [11, 12].

Bár a Bánáton kívül nagyobb arányú vízi munkálatokra a XVIII. század első felében másutt nem került sor, a merkantilizmus szele éreztette hatását a Tisza völgyében is. Tervek és intézkedések születtek a vízi közlekedés megjavítására. így F. Dilliier-Althen báró, Szolnok katonai parancsnoka, 1715-ben a sószállítás megkönnyítésére csatorna létesítését javasolta Szolnok és Pest között ([13], 14. o.). Majd az 1723. évi CXXII. törvénycikk kimondta, hogy

,,gondoskodni fog a királyi helytartó tanács . . . arról is, hogy a hajózható folyók különféle csatornák és árkok által az ország különböző részeire a kereskedés könnyítése végett elvezettessenek, — eziránt vízvezetéshez értő férfiakkal tanácskozni, velők értekezni fog, és a határozandókat ... az országgyűlésre jelenteni fogja.”

188