Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
Előszó
A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében működő Vízügyi Vezetők Értekezlete 1962-ben mondta ki a tiszai vízrendszer országai közötti szoros együttműködés szükségességét az árvizek pusztításának megelőzése és a vízkincs optimális hasznosítása érdekében, és ehhez az együttműködéshez a KGST-n kívülálló Jugoszlávia is csatlakozott. A tervek koordinálója a moszkvai „rngponpoeKT” („Gidroprojekt”) tervező intézet. Könyvem időszerűségét ez az összefogás is tanúsítja. * A munkát nagymértékben megnehezítette az, hegy a Tisza vízgyűjtőterületén öt ország osztozik.1 8,1%-kal részesedik belőle a Szovjetunió, közelebbről az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Kárpátalja körzete. Román területre jut 46,2% — csaknem az egész Erdély. 9,8%-ot képvisel a csehszlovák terület, — Kelet-szlovákia a két legészakibb járása kivételével, és Közép-szlovákiának a rimaszombati járása. 29,4%-a tartozik magyar fennhatóság alá, és 6,5% van jugoszláv területen, a Vajdaságban. Ez a területi megosztottság már a forrásanyag összegyűjtésében is óriási nehézséget jelentett, hiszen csupán hazai könyvtáraink állományára támaszkodhattam. Nem kisebb nehézséget okozott a felkutatott könyvek, tanulmányok és folyóirati cikkek hat különböző nyelve. További gonddal járt a tiszai vízgyűjtőre vonatkozó adatok kikeresése. Hiszen az egyes forrásművek nem vízrajzi szempontok szerint tárgyalják anyagukat. Még jó, ha a közigazgatási beosztást követik, bár az sincs tekintettel a vízválasztókra. Baj volt a statisztikai kimutatásokkal is, mert még az azonos tárgyú felvételek is országonként eltérő szempontok szerint és különböző években készültek. A határon túli területek bejárására ép úgy nem gondolhattam, mint adataim levelezéssel való kiegészítésére, sőt még térképek tekintetében is be kellett érnem a szabad forgalomban levő, kis méretarányú lapokkal. A felsorolt nehézségek ellenére, és előre számolva művem hiányosságaival, úgy véltem, hogy fáradságom nem lesz hiábavaló. Utat törni mindig nehéz, de kell valaki, aki az első nyomot, amelyen a többiek előrejutnak, kijelöli. Remélem, hogy a testvéri szocialista országokkal mind szorosabbá váló, és éppen a vízgazdálkodás területén fokozottan szükséges együttműködés hamarosan lehetővé teszi egy új, teljesebb monográfia kiadását, amelyet nálam hatékonyabb szerzői együttes ír majd meg. * Könyvem három részből áll. Az első a tiszai vízgyűjtő természeti-földrajzi adottságairól — a domborzatról, az éghajlatról, a felszíni és felszín alatti vízviszonyokról, a talajról és a növény - takaróról, — ad rövid áttekintést. A második a vízügyek — a víz ellen és a vízért folytatott évszázados küzdelem — történeti múltját mutatja be, és a századinak derekán végérvényesen letűnt kor helyzetképével zárul. A harmadik rész a szocializmus korának tervszerű vízgazdálkodásával elért páratlan eredményeket és a távlati célkitűzéseket ismerteti. Kiemeli a közös víz1 Lásd a II. térképmellékletet a kötet végén 14
