Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 6. A felszíni vizek minőségi jellemzői
6.1. táblázat A Tisza fenékliordalókának szemnagysága ([5], 753. o.) Állomás Szelvény [fkm] A fenékhordalék legkisebb j leggyakoribb legnagyobb átmérője [mm] Tivadar 707 0,150 0,25 0,588 Vásárosnamény 687 0,060 0,30 0,420 Záhony 628 0,224 0,30 0,357 Polgár 487 0,067 0,12 0,510 Tiszabő 368 0,034 0,12 0,180 Szeged 174 0,064 0,13 0,322 apadás megindul. Tehát csak az árhullám tartama alatt tesznek egy-egy „lépést”. Egymáshoz és a fenéken nyugvó szemekhez ütődve folytonosan csiszolódnak, kopnak, míg maguk is iszapszemekké válnak és lebegve folytatják útjukat. A Közép-Tisza egy-egy szelvényén évi átlagban áthaladó fenékhordalék csupán ezredrésze annak a mennyiségnek, amely ugyanott néhány század vagy ezred mm átmérőjű iszapszernek alakjában lebegve halad át. A vízfolyások hordalékszállítását ezért a lebegő hordalék mennyiségével jellemezzük. Sajnos, ez a jellemzés — mint látni fogjuk — nagyon közelítő. Közvetlenül belátható ugyan, hogy az árvizek több hordalékot szállítanak, mint a kisvizek, de a vízállás és a hordalékszállítás között nincs szoros kapcsolat. Nyilvánvaló, hogy esőzések vagy a hóolvadás kezdetén több a felszínen az elsodorható anyag, és így több kerül a vízfolyásokba, mint a csapadék további tartama alatt, és az is biztos, hogy két egymást rövid időn belül követő árhullám közül az első dúsabb lebegő hordalékban, mint a második. Az azonban, hogy egyik vagy másik alkalommal mennyi anyag jut a felszínről a mederbe, már független a csapadék- és vízjárástól. A 6.2. ábra jól mutatja, hogy a vízhozam és a hordalékos víz töménysége, ill. a hordalékszállítás között nincs egyértelmű kapcsolat. Az évi hordalékszállításra csak akkor tudnánk megbízhatóan következtetni, ha a vízállásészleléshez hasonlóan naponta végeznénk méréseket. A mérés azonban nem egyszerű. Mivel a lebegő hordalék nem oszlik el egyenletesen a meder keresztszelvényében — a fenék közelében nagyobb a víz iszaptartalma, és eltérő a csendesebb és élénkebb áramlású helyek között —, a hordalékszállítás kiszámításához szükséges közepes töménységet csak a szelvény számos pontjáról merített vízminták iszaptartalma alapján lehet meghatározni. Érthető tehát, hogy a hordalékmérések száma csekély, és így a belőlük a hordalékszállításra vonatkozóan levezetett adatok gyakran ellentmondóak, legfeljebb nagyságrendi tájékoztatásra alkalmasak. A Tisza lebegő hordalékára vonatkozó néhány adatot a 6.2. táblázatban foglaltunk össze. Ezek alapján a Tisza-víz átlagos iszaptartalm ának alsó határa 5—10 g/m3-re tehető, míg a felső határ a Közép-Tiszán eléri a 4000 g/m3-t. A töménység bennünket közelebbről érdeklő sokévi átlaga a Felső-Tiszán, Tivadarnál (a Számos-torok felett) 139 g/m3, a Középső-Tiszán Szegednél (a Maros beömlése alatt) 553 g/m3. Joggal beszélünk tehát „szőke” Tiszáról. 128
