Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 6. A felszíni vizek minőségi jellemzői
m3/s g/nf kg/s 6.2. ábra. Vízhozam, hordaléktöménység és hordalékszállításaTisza szegedi szelvényében. (1952. évi adatok) A másodpercenkénti hordalékhozam — amely természetesen a vízhozammal arányos — 1 — 2 kg és 7000—9000 kg között változik. Átlaga Tivadarnál 30, Szeged alatt 450 kg/s, tehát a lebegő állapotban szállított évi hordalékmennyiség a magyar területen megtett 600 km-es úton 0,9 millió tonnáról 13 millió tonnára emelkedik. Feltételezve, hogy a torkolatig a vízgyűjtő területtel arányosan növekszik a hord al ékszállítás, a tiszai vízrendszerből a Dunába jutó iszap évi átlagos mennyiségét 15 millió tonnára becsülhetjük. A vízrendszer egészét vizsgálva a Tiszára vonatkozó értékeknél jóval tágabb határok között változó hordaléktöménységekkel találkozunk. Bizonyos, hogy a lebegő anyag köbméterenkénti mennyisége lecsökkenhet 1 g alá — gondoljunk a források „kristálytiszta” vizére, vagy száraz, hideg télre, amikor a felszínt hó borítja, és a vízfolyásokat csak a medrükbe szüremkedő talajvíz táplálja —, míg a felső határ egyes vadpatakok romboló árhulláma esetében 25 — 30 kg körül jár. A vizek iszaptartalma függ a vízgyűjtő terület felszínét alkotó kőzetek mállékonyságától, a lejtők meredekségétől, az áradást megelőző időjárástól és az azt kiváltó csapadék hevességétől, de a meder anyagától és a víz sebességétől is, amely gátolhatja, de elő is segítheti a lebegő anyag leülepedését. A 6.3. táblázatban néhány szelvényre vonatkozóan megadjuk a hordalékviszonyok fontosabb jellemzőit.1 A töménység évi átlagának szórására jellemző, hogy az Almás patak a közismerten erősen pusztuló Mezőségről 1750 g/m3 iszapot visz a Szamosba, amely Szatmárnál maga is 1090 g/m3 lebegő anyaggal van terhelve. A Mátra 9 129
