Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 5. A felszíni vízkészlet és a vízjárás

5.2. táblázat

Jellemző vízállások a Tisza

** • • A vízmérce

LKV

KKV

KÖV

KNV

LNV

megnevezése

távolsága a torkolattól [km]

nullapontjának

magassága

méter

Eddig észlelt legkisebb1

Az 1941—1970 közti

Eddig észlelt legnagyobb1

közepes

kisközépközepes

nagyvízállás

a vízmérce

„0” pontja felett [cm]

1

2

3

4

5

6

8

Tiszabecs

746

115,01

— 174 (1978)- 96

— 13

389

680 (1970)

V ásárosnamény

686

102,65-224 (1923)

163

17

624

912 (1970)

Záhony

628

98,82-309 (1943)

— 262

— 66

461

751 (1888)

Tiszabő

368

80,55-254 (1963)

173

125

681

949 (1979)

Szolnok

333

79,47

— 272 (1968)-176

129

672

909 (1970)

Csongrád

240

76,85-357 (1968)

—244

92

624

935 (1970)

Szeged

174

74,37

— 250 (1946)

148

160

639

960 (1970)

1 Zárójelben az előfordulás éve.

Az árvizek elleni védekezés szempontjából az árhullámok tetőző magassága érdemel figyelmet. Ezekről a vízjárás összes jellemző adatát összefoglaló 5.2. táblázat 8. oszlopában közölt értékek tájékoztatnak.

A maximumot ritkán közelíti meg a víz. Az egyes években elért legmagasabb vízállás elég tág határok között ingadozik. A kereken 100 évre visszanyúló feljegyzések lehetővé teszik, hogy a matematikai statisztika módszereivel meghatározzuk a különböző magasságú vizek (ill. a különböző nagyságú hozamok) előfordulási valószínűségét vagy átlagos ismétlődési idejét. A Tisza szegedi szelvényében például 1912-ben csak 340 cm, 1970-ben viszont 960 cm volt az év legmagasabb vízállása. (A megfelelő hozamok 1240, ill. 3820 m3/s). Azt mond5.1. kép. Jégtorlasz a Tiszán a Borsa (Borzsava) torkolata alatt, 726. fkm. (Varjú Jenő felvétele, 1963. márc. 2. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szívességéből)

106