Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 5. A felszíni vízkészlet és a vízjárás

5.1. táblázat

A Tisza egyes vízmércéin 1876 óta észlelt, a 75%-os vízállást meghaladó tetőzések évi

megoszlása %-ban1 ([5] nyomán)

V ízmérce-állomás

[fkm]

IIL

m.

i

i V. VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XI1

Tiszabecs

746,0

17

6

18

6 6

12- 1

6

12

17

Vásárosnamény

686,4

9

8

25

18

11 | 6

3

1

_ I

5

6

8

Z

áhony

628,3

10

4

25

22

15 5

3

—

—

3

4

9

Tokaj

543,7

11

7

22

28

9 4

4

—

— '

4

n

Szolnok

333,4

10

3

16

37

16 2

6

2

—

2

(i

Csongrád

239,8

9

—

10

42

16 10

5

2

1

2

Szeged

173,5

10

4

25

22

15 5

3

—

—

3

4

9

1 A magyar vízrajzi gyakorlatban a vízállás magasságát a közérthetőség érdekében az egyes szelvényekben mért (ill. a szabályozás után is lehetséges) legmagasabb és legkisebb vízszint közötti különbség százalékában adják meg. A legmagasabb vízállásnak 100%, a legkisebbnek 0% felel meg. A 75%-os vízállás a partokat általában mindenütt meghaladja.

Mivel a Szamos és a Bodrog vízgyűjtőjének alacsony fekvésű részein már márciusban elolvad a hó nagy része, a Középső-Tisza felső felében a márciusi maximum is igen gyakori. Viszont Szolnok alatt április kiugró szerepe mellett a május is előtérbe lép, hiszen itt a Tisza rendkívül csekély esése miatt csak lassan levonuló árhullámok utolérik egymást, egymásra tornyosulnak és emiatt az árvizek tartama erősen elhúzódik.

A Felső-Tiszán (és vízgyűjtőjük kitettsége miatt a Körösökön) jellegzetes a késő őszi áradás is, amely november—decemberben éri el maximumát. Enyhe teleken a januári árvíz sem ritka. (A csak kivételesen előforduló februári árvíz már a tavaszi olvadás korai beköszöntésével kapcsolatos.) A Közép-Tiszán, Tokaj alatt, ellapulnak az őszi esőzések okozta árhullámok és így már alig fordul elő november—decemberi árvíz. Enyhe teleken a januári magas vízállások azonban itt is viszonylag sűrűn jelentkeznek.

Az aránylag kis területre korlátozott heves nyári esőzések könnyen megduzzaszt ják a Felső-Tiszát, ott tehát a június - júliusi árvizek is elég gyakoriak. Sőt augusztus és október között is észleltek már magasabb vizeket. A Közép- Tiszán a vízgyűjtő terület nagy kiterjedése miatt az esőzéses árhullámok jelentéktelenné válnak. Csupán Csongrád alatt növekszik némileg a Körösok és a Maros hatására a június—júliusi áradások gyakorisága. A Körösök árhullámai augusztusban és szeptemberben is okoztak már magas vízállást Csongrád körül. Általában mégis azt mondhatjuk, hogy augusztus és október között csendes a Tisza vízjárása.

A Dunával ellentétben a jég levonulása a Tiszán nem okoz veszedelmes árvizet. Hirtelen olvadás idején, amikor a mellékfolyók árhulláma a betorkollás helyén még szilárd jégtakarót talál maga előtt, a Tiszán is keletkeznek ugyan jégtorlaszok, de a mélyen beágyazott mederben ritkán duzzasztják meg rendkívüli mértékben a vizet. A leggyakoribb még a jégtorlódás okozta magas vízállás a Borsa-torkolatnál (5.1. kép), a Szamos hatására a Vásárosnamény és Záhony közötti folyószakaszon, és a Bodrog torkolatánál, de lejjebb mind kevesebbszer fordul elő: Szegeden csak egyszer, 1879 januárjában volt rá eset.

105