Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
2. Műszaki alapismeretek
humuszt félreeső helyen deponálni kell, mert azt a töltés megépítése után újra felhasználják. Ha a talaj felső rétege nem kellően vízzáró, akkor árokásó géppel a vízzáró rétegig árkot kell ásni kb. 0,5 m szélességben, és az így kapott árkot agyaggal kell bedöngölni. Építésre legalkalmasabb az ún. földnedves (nyirkos, de nem sáros) talaj. A földnedves talajból jó vízzáró, masszív töltés építhető, mert az könnyen és jól tömöríthető. Ha a talaj túl száraz, akkor beépítés előtt az anyagnyerő helyet meg kell öntözni, vagy tömörítésre juhláb-hengert kell használni. Fagyott talajból ne építsünk töltést, mert a tavaszi olvadás után megroskadhat az elégtelen tömörítés hiányában. A tükör kivágása után a következő munkafolyamat az alap „fogazása”. Legegyszerűbb eszköze az olyan eke, amelynek minden második lemeze le van szerelve. A kellően elkészített alapra hordják fel az anyagnyerő helyről a földet. Egy - egy réteg vastagsága ne haladja meg a 0,4 m-t, mert a tömörítés akkor nem lesz kellő hatékonyságú. A felhordott rétegek enyhén a tó felé lejtsenek, a későbbi szivárgások megelőzése miatt. Ha a talaj minősége megfelelő és azt gumikerekű munkagépek hordták be a töltésre különböző nyomvonalakon, akkor a tömörítés munkafolyamatai jelentősen csökkenthetők. A földmunkagépekkel megépített, kissé szabálytalan alakú töltés végleges profilja géppel vagy kézzel alakítható ki végleges formájúra. A korona bogárhátúra legyen kiképezve, mert így a csapadékvíz a töltés oldalain le tud folyni, és a közlekedés könnyebb lesz, valamint a kész töltés kevésbé ázik át. Végül a tükör kivágáskor deponált humuszt egyenletes rétegben a töltésre kell teríteni, és fűmagkeverékkel bevetni az erózió megelőzése miatt. A töltések védelme A megépített töltésekben jelentős károkat okozhat a hullámzás, amelynek erőssége elsősorban a szél sebességétől, a víz mélységétől és a tófelület nagyságától függ. Ahol a vízmélység nagy és a tó nagysága a szélirányban kiterjedt (nagy a víz meghajtásának a hossza), ott közepes szélben is nagy hullámverésre számíthatunk. A tavak töltéseit természetes (biológiai) és mesterséges (épített) rézsűvédelemmel láthatjuk el. Természetes töltésvédelem: A természetes vagy biológiai partvédelem a töltéspadkájára telepített nád vagy gyékény telepítésével alakítható ki. A nád értékesebb növény mint a gyékény, de a kellő megerősödéséhez sokkal több időre van szükség. A várható hullámzás nagyságától függően a nádat vagy gyékényt 2-5 m szélességű sávban kell telepíteni a töltések mellett. A telepítés megkezdése előtt a padkára 15-20 cm vastagságban humuszt kell teríteni, melyet kisadagú műtrágyával beszórnak, hogy a telepített fiatal növények gyorsan megerősödjenek. Nádtelepítés magvetéssel. Magot csak a teljes érést követően (november 15. után), száraz időben kell gyűjteni. A bugákat száraz, hűvös helyen kell tárolni. A 46
