Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

2. Műszaki alapismeretek

magvetést kora tavasszal, talajtakarás nélkül kell elvégezni. A vetés és a kikelt növények ápolásának a technológiája a fűmag vetésével megegyező.

Nádtéglákkal való telepítés: Sokkal biztonságosabb, mint az előző módszer, de egyben költségesebb is. Olyan helyeken jöhet számításba, ahol a szállítási távolság aránylag rövid.

A nádtégla kitermelés helyén a növényzetet kb. 4-5 cm magasságban le kell vágni. A kitermelést ősszel vagy tavasszal a vegetáció szünetében kell végezni. A kitermelt nádtéglák mérete 30x30x15 cm legyen, és minden tégla legalább 2-3 hajtást tartalmazzon. A telepítés helyén a nádtéglákat szorosan egymás mellé kell illeszteni és a hajtásnövekedés megindulásáig nedvesen kell tartani.

Gyökérdugványos telepítések: Legkedvezőbb időszak az ősz vége, illetve a kora tavasz. Megbízható telepítési mód, olcsóbb, mint a nádtéglás telepítés. A telepítés szaporítóanyaga a nád föld alatti szárrészének (rizóma) egy darabja. Csak fiatal és legalább három csomóval (nódusz) rendelkező rizómát célszerű telepíteni. A dugványokat az ekével előre meghúzott barázdába ültetik úgy, hogy 1 irr-re legalább 6 darab gyökérdugvány kerüljön. A friss telepítést többszöri öntözéssel nedvesen kell tartani.

Telepítések utókezelése: a megfelelő eredéshez a következő szabályokat ajánlott betartani:

> Ültetéstől 3^f levél megjelenéséig kedvező, ha a talaj vízzel telített állapotban van, de az állandó vízborítás kifejezetten káros. Ezért a vegetációs idő kezdetétől 5-6 héten keresztül rendszeres öntözéssel kell a nád vízigényét kielégíteni;

> Ezután kezdetét veheti a fokozatos árasztás, de a 8. levél megjelenéséig az árasztás öntözéssel pótolható.

Mesterséges töltésvédelem: A mesterséges part védelem létesítése igen költséges, de olyan töltéseknél ahol még a telepített nád nem erősödött meg, feltétlenül szükséges, mert a hullámzás rövid időn belül elmosná a töltést.

Rőzsés partvédelem: A töltés rézsűjébe egymástól 50-60 cm távolságra a töltés felé enyhén dőlő karósort vernek le. A karók maximális üzemi vízszint esetén 30-35 cm-re álljanak ki a vízből. A karók köré - a kosárkészítéshez hasonlóan - rozsét fonnak. A rőzsefonat és a töltés közötti üreget nehezen rothadó anyaggal pl. száraz náddal, sással vagy gyékénnyel kitömik, majd a tetejét vékony rétegben földdel borítják.

Nádkévés partvédelem: Igen erős és tartós partvédelem készíthető nádkévékből. A módszer lényege az, hogy 25-30 cm átmérőjű nád- vagy rőzsekévéket két karósor közé vízszintesen, szorosan egymásra fektetünk úgy, hogy a felső rész a vízszint felett legyen kh. 30-35 cm-rel. A lefektetett kötegeket dróttal rögzítenünk kell.

Igen jó, de egyben drága módszer a 40x40 cm-es betonlapokkal történő burkolás. A telepített növényzet megerősödése után a lapok más célra felhasználhatók.

47