Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

A fiatal lárvák táplálkozása a fehér busával megegyező. Idősebb korában a fő táplálékát állati plankton szervezetek alkotják, de kisebb mennyiségben algákat és bentosz szervezeteket is fogyaszt.

Növekedési üteme a fehér busához viszonyítva valamivel gyorsabb, őshazájában 40 kg körüli testtömeget érhet el. Húsa valamivel ízletesebb és jobb minőségű a fehér busa húsánál.

1.2.4 Az amur (Ctenopharyngodon idella)

Tipikus folyóvízi hal, de a tógazdasági tartást is jól tűri. Ivarérettségét nálunk 6-8 éves korára éri el. Az íváshoz természetes körülmények között aljzatot nem igényel, a víz közegébe rakja a nagyméretű, lebegő ikráját. Hazánkban mesterséges úton szaporítják, de néha folyóinkban természetes úton is leívik.

A kikelt lárvák első tápláléka apróbb állati plankton, később a bentosz szervezetek fogyasztására tér át. 2 cm-es korától a magasabb rendű növényeket is elkezdi fogyasztani, de igazi „növényevővé” csak az 5-6 cm-es nagyság elérése után válik. Kiegészítő mennyiségű állati táplálék az élete későbbi szakaszában is szükséges. Akváriumi kísérletek bizonyítják, hogy a boglárkák kivételével minden vízinövényt szívesen fogyaszt.

Kínai tógazdák már igen korán felismerték az amur jelentőségét. Már a VII-IX. században bevezették tógazdaságaikban a kombinált népesítést. Felismerték, hogy az amur közvetlenül növényzetből állít elő értékes halhúst, így a vizek fényháztartása javul, valamint a nagymennyiségű trágyája révén a tavak anyagforgalma élénkül. Végső soron a hozamokat természetes vizekben és a tógazdaságokban egyaránt fokozni tudja.

A vízügyi szakemberek is szívesen telepítik kisebb-nagyobb csatornákba, mert a hínárnövényzet elfogyasztása révén a csatornák vízhozama növekszik.

Horgászat szempontjából jelentős sporthalnak számít. A húsa kissé szálkás, de ízletes.

1.2.5 A compó (Tinea tinea)

Az élőhelye az állóvizek iszaposabb, lágyszárú vízinövényzettel dúsan benőtt részei. A megszokott helyét csak az ívás időszakában hagyja el.

Tejesek 2-3, az ikrások 3-4 éves korukban ivarérettek. Az ivarérett példányok sekély vízben dús vízinövényzetre május-június hónapokban, valamivel a ponty után rakják le a nagyszámú ikrájukat. Az ivartermékük szakaszos beérése miatt az ívás kb. kéthetes időközönként megismétlődik és így augusztusig is elhúzódhat az ívás. Az ikrák igen aprók, az átmérőjük az 1 mm-t is alig éri el. A lárvák 3 nap alatt kelnek ki és további 5-6 napig táplálkozás nélkül a növényeken függeszkednek.

Az igen kis méretű lárvák első tápláléka kerekesférgekből áll. Növekedési ütemüknek megfelelően később nagyobb testű állati plankton szervezeteket is fo40