Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
nyúlt, ízeletlen 12-15 mm nagyságú. A feji végén buzogányra emlékeztető négyágú kitinképződmény van, mely segítségével megkapaszkodik a halak bőrében. A feji részt olyan mélyen süllyesztik a bőrbe, hogy gyakran az izomzat is károsodik. A megtapadás helyén először élénkvörös színű duzzanat képződik, később ezekből kisebb fekélyek keletkeznek. A fertőződés mértéke nyár végén - ősz elején a legerősebb. Kisebb halakat már néhány parazita is elpusztíthat, idősebb halakra inkább a másodlagos fertőzés veszélyes. A betegség leküzdése igen nehéz, mivel a bőrbe fúródott paraziták elpusztítására alkalmas fürdető anyag nem ismeretes. A védekezés a lárvák elpusztításán alapul, mert azok 0, 5-1 ppm töménységű foszforsav-észteres fürdetéssel elpusztíthatok. 10.2.5.3 Pontytetvesség A betegséget az Argulus foliácius nevű 6-8 mm hosszú, lapított testű rák okozza. A pontytetű kiválóan úszik, vagy a hal testfelületén szabadon mozog. A nőstények egy alkalommal kb. 250-300 petét raknak keményebb tárgyakra (pl. növényzet, kövek stb.). A hőmérséklettől függően a peték 15-55 nap alatt kelnek ki. Ha a lárvák 2-3 napig nem tudnak megtelepedni a hal testén, akkor elpusztulnak. A megtelepedett lárvák bonyolult átalakulással fejlődnek. Széles gazdakörű parazita, halakon kívül kétéltűeken is képes megtelepedni. A hal bőrét szúrószervével felsérti, és vérrel, szövetnedvekkel és elhalt hámsejtekkel táplálkozik. A tapadás helye kissé bemélyed, környékén a hám viszont megvastagszik. Az erősen fertőzött halak testét bőséges nyálka fedi. A pontytetű főleg az ivadékokat veszélyezteti, idősebb korosztály kevésbé érzékeny a megbetegedésre. A beteg halak nyugtalanok, csökkenő étvágyuk mellett a növekedési üzemük lelassul, esetleg a testtömegük is csökkenhet. A testfelületen lévő parazita nagyságá195 47. ábra: Lernaea cyprinacea
