Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
nál fogva szabad szemmel elviekben jól látható, mégis nehéz észre venni, mert a szürkés-zöld színével, a halnyálkával kissé egybeolvad. 10.3 Abiotikus halbetegségek 10.3.1 Környezeti ártalmak 10.3.1.1 Pontyok kopoltyú-nekrózisa Kóroktana: nem pontosan ismert, de az utóbbi időszak kutatásai azt a feltételezést erősítik meg, hogy a megbetegedés a vízben oldott ammónia, és a víz magas (9 fölötti) pH értéke váltja ki. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy a betegség szinte kizárólag olyan tavakban jelentkezik, melyek vize bőségesen tartalmaz szerves anyagot és fitoplanktont. A betegség főként az egy és kétnyaras ponty állományt károsítja, de idősebb állományon és növényevő halakon is előfordulhat. Kórfejlődés: a beteg kopoltyú lemezein először szemcsés sejtek jelennek meg, majd szövetburjánzás indul meg. Ezért a kopoltyúban vérellátási zavar keletkezik, a beteg részek elhalnak, majd lelökődnek. Tünetek: a betegségre az étvágy csökkenése, nyugtalanság és az oxigénhiány jelei hívják fel a figyelmet. Súlyosabb esetekben a halak akkor is elpusztulnak, ha elegendő mennyiségű friss vizet kapnak. A kopoltyú duzzadt, színe a normálisnál halványabb. A bőséges nyálka és a levált hámsejtek miatt a szerkezete elmosódott. A lemezek végei letöredezettek, hiányosak. A vérzéses és elhalásos részek miatt a kopoltyú márványozott. A heveny alakzat 10-15 nap alatt jelentős elhullással párosulva lezajlik, míg az idült alakzat szórványos elhullás mellett több hónapig is eltarthat. Megelőzés: legfontosabb feladat a tó szervesanyaggal való feldúsulásának a megakadályozása. Főleg az iszapos aljzatú tavakat célszerű a tél folyamán szárazon tartani, hogy az iszapréteg átszellőzzön. Az ilyen tavakon nem, vagy csak csökkentett trágyaadaggal szabad trágyázni. A túlnépesítést kerülni kell. Fontos feladat még a pH érték stabilizálása. Gyógykezelés: hatékony gyógykezelési eljárás még nem ismert, de a gyakorlati tapasztalatok alapján sávosan adagolt 10 kg/ha mennyiségű klórmész adagolása eredményes lehet. Az elhullás mértékét víz- és oxigén utánpótlással is lehet csökkenteni. 10.3.1.2 Hőmérséklet, mint kórok A halakat mind a magasabb, mind az alacsonyabb (fagypont alatti) hőmérséklet és a hirtelen, ugrásszerű hőmérsékletváltozás is károsíthatja. 196
