Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

6. A tógazdasági termelés alapműveletei

Behelyettesítve: 2000 : 4,8 = 417 kg lesz a takarmányhozam. A természetes hozamot is kiszámítjuk: 710 - 417 = 293 kg. Ez a számítás azért fontos, hogy a természetes hozamot fokozó módszereinket, azok hatékonyságát értékelni tudjuk.

A takarmány-együtthatóval kiszámítjuk a relatív takarmány-együtthatót (rövidítve: RTE), vagy a több gazdaságban is szívesen alkalmazott „takarmánymutatót” , ami fajlagos mutatószám.

Az RTE azt fejezi ki, hogy 1 kg szaporulatra hány kg takarmányt használtunk fel. Megkapjuk, ha a feletetett takarmányt (kg) elosztjuk az összes szaporulattal. A példánkban: 2000 : 710 = 2,82 kg.

Ne feledkezzünk meg róla, hogy az 1 kg szaporulatra felhasznált takarmány mennyiségét az évközi próbahalászati értékeléskor is kiszámítsuk. A kapott szám megmutatja az időszakos takarmány-felhasználás hatékonyságát, és ha „rossz” értéket kapunk, nemcsak a takarmányozást kell felülvizsgálni, hanem a természetes táplálék helyzetét, a halak egészségi állapotát, a vízminőséget stb., hogy még legyen időnk beavatkozni a termelésbe és elvégezhessük a javító műveleteket.

6.3.3.3 A keményítőérték (k.é.)

A keményítőérték (a továbbiakban: k.é.) mesterségesen képzett, a takarmányok összetétele alapján kiszámított takarmányjellemző. Magyarországon a 20. században nemzeti takarmányegység volt, de 1986. január 1-jétől már nem szabványos eljárás. A halgazdaságokban ma is élő fogalom, és mint ilyen: szakmai takarmányegység.

Eredeti meghatározásban: a keményítőérték kifejezi, hogy az adott takarmány 100 kg-ja hány kg tiszta keményítő zsír termelő képességével egyenértékű.

A haltakarmányozásban jól áttekinthető takarmányegység a k.é. A gyakorlatban sikeres megoldást nyújt, összhangban van a tógazdasági technológia mai fejlettségével. A takarmányozás minden mozzanatára teljes körű megoldást kínál; alkalmas a csökkent beltartalmú, alkalmi takarmányok egységes értékelésére (napjainkban talán ebben van a k.é. fő ereje). A takarmány-együtthatóval kombinálva is cserearányos szám.

A k.é. használata a tógazdaságokban sajnos ott is elterjedt, ahol ez már kifejezetten gátolja a takarmányozás fejlődését, új minőségi alapokra való helyezését. Ilyen hiba történik akkor, amikor k.é. alapon számolják a nagy fehérjetartalmú takarmányokat vagy a haltápokat. Ez helytelen, mert eltűnteti a fehérjetartalomból származó előnyöket. Ezeket a takarmányokat helyesebb a takarmány-együtthatójuk vagy a beszerzési áruk alapján rangsorolni, értékelni.

A keményítőérték nem azonos a takarmány keményítő tartalmával. A takarmány kémiai összetevőiből képezik. így értendő a keményítőérték, és ezen az alapon a haltenyésztésben a következő tartalmi fogalmat jelenti:

A keményító'érték az a kilogrammban kifejezett takarmány-keményítőérték mennyiség, ami 1 kg tógazdasági haszonhal előállításához a tó természetes hozamán felül szükséges, de amely csak a természetes hozam segítségével, annak jelenlétében bontakoztatható ki.

144