Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
9. Vízlépcsők és műtárgyaik
9.12 ábra A vizsugár alatti térség levegőztetése nyílással (a) és pillérrel (b) A lejtős hátfalu gátak hátránya a meredek hátfalúval szemben, hogy a keresztmetszet területe nagy, tehát ugyanabból az anyagból készítve drágább (legtöbbször azonban a kedvezőbb statkai viszonyok miatt olcsóbb szerkezetek is megfelelnek). A lejtős hátfalu gát nagyobb koptató hatásnak van kitéve, különösen görgetett hordalékot szállító folyőknál. A koptató hatás ellen, vagy különleges kopásálló betonok készítésével védekezhetünk, vagy fával burkoljuk a gátat. (Faburkolat csak olyan gátaknál gazdaságos, amelyek állandóan vizet és durva hordalékot buktatnak át a gátkoronán). A hidraulikus gátalak a határt képezi a lejtős - és meredekfalu gátak között. Kis eséseknél nincs gyarolati szerepe, hiszen csak egyetlen vízhozamra készíthető. Magas (20-100 m) gátaknál és kis vízhozamoknál a legnagyobb vízhozamra számítjuk. A hidraulikus gátak építése költséges. A gyakorlati szelvényű bukő- gátak (9.11 /d ábra) építését egyszerű kivitelezhetőségük indokolja. A 9.13 ábrán egy hidraulikus profilú vasbeton állógát vázlatos elrendezését és metszeteit adtuk meg. 130
