Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
7. A vízhasznosítás
A vízgyűjtőterületenként tagolt 13 területi terv az egyes vízgyűjtőterületek vízgazdálkodási helyzetével, és vizgazdálkodásfejlesztési irányelveivel és célkitűzéseivel foglalkozik. 7.2 Víztározás A patakok, a folyók medrében folytonosan változik a vízállás és ennek megfelelően a vízszállítás is. Ejgy-egy nagyobb esőzés után a lefolyó viz többé-kevésbé megtölti a medret, de az árhullám levonulása után ismét csökken a vízhozam. Tartósan száraz időjárású időszak végére a patakok nem egyszer teljesen kiszáradnak és a nagyobb folyókban is kevés viz folyik, sőt egyesek teljesen kiszáradnak. Hazánk és a környező államok időjárási adottságai következtében általában augusztus közepére, végére már nagyon leapadnak a vízfolyások, pedig a lakosság, és különösen a mezőgazdaság vízfogyasztása ilyenkor még nagyobb. A helyzet általában szeptember októberben sem szokott javulni: az ipari fogyasztás nem csökken, a vízfolyások hozama viszont az augusz tusihoz képest tovább apad. Mindenfajta vízfogyasztás esetében beszélhetünk tehát kritikus időszakról, amikor az adott vízigény kielégítésére szolgáló vízhozam a legkisebb. Ha az igény ennél több, vízhiány lép fel. Bizonyos átmeneti kényszerintézkedésekkel enyhíteni lehet a kritikus helyzetet. Alapvető javulást azonban csak akkor érhetünk el, ha a bő yiz- hozamu időszak feleslegeit elraktározzuk a vízhiány időszakára. Az ilyen vizraktározás céljára mesterséges tavakat létesítenek: ezek tározók [22^ Magyarország felszíni vízkészletének 90%-a három nagy folyóra koncent rálódik. A távolabbi területek vízigényének kielégítése rendszerint gazdaságosabb tározókkal, mint a viz odavezetése nagycsatornákkal. A víztározás célja, hogy a természetes vízjárást tározók segítségével a fogyasztók igényének megfelelően módosítsa. Mesterséges tavat legegyszerűbben egy völgy» elrekesztésével, völgyzárőgáttal létesíthetünk. Ha csak a vízfolyás medrét zárjuk el, és csak a mederben tározunk vizet, ez a medertározás, melynek jelentősége, természetes vízfolyásoknál általában csekély. így pl. a tiszalöki gát medertározásának nincsen jelentősebb vízgazdálkodási szerepe. A tározott vizet csak az energiagazdálkodás és az öntözés hasznosítja. A medertározás jelentősége számottevőbb a bel viz levezetésnél és gyakran az öntözésnél is, különösen akkor, ha a holt medreket is felhasználjuk (Kurca víztározó, Tolnai holtág stb.) Síkvidéki, alföldi területen is szükség lehet tározókra. Ilyenkor valamely megfelelő mélyebb területet gáttal vesznek körül. A síkvidéki tározás különleges esete a Kiskörei Vízlépcsőnél alkalmazott megoldás. 4
