Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)
45. A Sión keletkezett rézsűrongálódás
Mindegyik szelvénynél 5-5 db piezométer kutat, valamint a geometriai változások mérésére alkalmas berendezéseket építettek. Ezen túlmenően mindegyik keresztszelvény alatt és felett további két-két ellenőrző szelvényt jelöltek ki, a megfigyelések megbízhatóságának növelésére. Ilyen előzmények után került sor a helyszíni kísérletekre. A kísérlet elsősorban arra irányult, hogy megállapítsák, hogy a Sió beeresztő zsilipen át a Sióba jutó különböző vízhozam növekedés, illetve csökkenés hatására milyen mértékű vizszintemelkedés, illetve vizszint süllyedés alakul ki mind az élőviz- folyásban, mind a rézsűfelület alatt. A III. szelvény piezométer kutjainak elrendezését és a talajrétegződést a 45-2. ábra szemlélteti. A helyszíni mérésekhez célszerű lett volna a Siófoki beeresztő zsilip olyan mértékű szisztematikus kezelése, amely lehetővé tette volna a viszonylag széles tartományban való adatrögzítést. Erre azonban különböző okok miatt nem került sor. Ennek ellenére számos, lényeget érintő megfigyelést tettek, úgymint: a) Az ellenőrző szelvényeknél - szokásos zsilip kezelés mellett - a Sió 114+460 fkm szelvényében 3,8 cm/őra, a IL és a III. szelvényében 1,9 cm/óra volt a legnagyobb vizszintsüllyedési sebesség. A VITUKI és aPME korábbi kísérletei szerint az adott rézsüállékonyság lényegesen nagyobb vizszintsüllyesz- tési sebességet is megengedhetőnek tartott. Úgy tűnt tehát, hogy nem a zsilipzárást követő gyors apadás okozza a rézsűomlást. Ezt igazolta egy, a beeresztő zsilipnél bekövetkező véletlen esemény is, amely közel 6 órai időtartamra a működő zsilipnél hirtelen zárásnak megfelelő üzemállapotot okozott. A zsilip feletti kikötőben elszabadult egy úszómű, amely felborulva a zsilipnyiláshoz szorult, igy a zsilipen gyakorlatilag megszűnt a vizeresztés. Az előállott hirtelen zárás kitűnő alkalmat nyújtott a célnak megfelelő megfigyelésekre. A hirtelen zárás utáni heves apadás, amely a talajvíz gyors rézsűirányu kiáramlását eredményezte az újonnan épült meder szaka szón, gyakorlatilag nem okozott rézsükárosodást. Lokális károk csak ott voltak észlelhetők, azol a munkába vett rézsűfelületen a rézsűhajlás 1:1,5 vagy 1:2 volt. Az 1972. évi felmérések közül példaképpen bemutatjuk a 45-3. ábrát, amely a vizsgált időszakban bekövetkezett szelvényváltozást mutatja. b) Az élővizfolyás és a rézsűfelület alatti talajvíz kölcsönhatását vizsgálva kitűnt, hogy a talajvíz áramlásának iránya az év jelentős részében az élővíz felé mutat. Amikor a vizlebocsájtás következtében a vízhozam 35-40 n+Vs-ra növekedik, csak akkor kezd a viz a talaj felé szivárogni. A 45-2. ábrán jól látható, hogy a jelenség még tetemes vizszintnövekedéskor is az említettnek megfelelően alakul. c) Az 1972. évben gyakori vizleeresztések voltak. Ennek következtében az uj mederszakaszon néhány helyen lokális lekagylősodások keletkeztek, de a rézsűfelületek általában geometriai stabilitást mutattak. Megfigyelték, hogy a rézsűfelületek mintegy 2,00-2,50 m feletti része általában állékonyabb, mint az említett szint alatti. i d) A terület geológiailag a pannon agyag feküre telepedett pleisztocén, ill. holocén kori üledékes kőzet. Az egyagréteg felett agyagos kavics vagy homokos- 161 i
