Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba
Ha a külső hatások — legtöbbször mesterséges beavatkozás következtében - megváltoznak, ez a természetes dinamikai egyensúly megbomlik és a talajvizfelszin fokozatosan emelkedik, vagy süllyed. Ilyen változást okozhat a beszivárgás növekedése, vagy csökkenése (a terület öntözése, művelési módjának változása következtében ) a párolgás változása (vízigényesebb, vagy kevesebb vizet fogyasztó növényzet telepítése miatt) vagy minden olyan, a vizsgált területen, vagy annak közelében végrehajtott tevékenység, amely a vízszintes talajvizáramiást módosítja (lecsapoló csatorna, tározó létesítése, vízfolyások duzzasztása, vagy szintjük átvágással történő süllyesztése stb.). Az évszakos ingadozás azonban ilyen esetben is megmarad és annak hulláma a talajvizfelszin süllyedését, vagy emelkedését jelző vonalra halmozódik. A folyamatbs változás értéke ilyenkor a talajvizállás görbe kiegyenlítő vonalának, trendjének hajlásából állapítható meg. Tételezzük fel a továbbiakban, hogy az általunk vizsgált talajhasáb természetes egyensúlyi állapotban van és az általunk vizsgált időtartam elég hosszú ahhoz, hogy feltételezhetjük az átlagából számított évi talajvizgörbe záródását. így, vizsgálatunk kezdő és végpontjául az év azonos szakát választva, a gravitációs talajviztérben tárolt vízmennyiség változása zérusra vehető. + AV = 0. 13-14 Másik közelítésként korlátozzuk vizsgálatainkat a gravitációs talaj- viztérre, feltételezve, hogy a továbbiakban elemzett talajvizhasábot felülről a talajviztükör zárja le (2-14/b. ábra). Igaz ugyan, hogy ez a sik az évszakos ingadozás következtében változik, az előző feltétel értelmében azonban a vizsgálat induló és záró időpontjában azonos szinten van. így nem kell vizsgálnunk a talajnedvesség változását, sem a beszivárgásból a háromfázisú zónában tározódó, sem pedig a párolgás által a talajnedvességből elvitt vizmennyiséget. Ezek az értékek kiegyenlítik egymást, illetőleg különbségüknek azt a részét, amely a gravitációs vizteret terheli, az ide beszivárgó, illetőleg innen elpárolgó mennyiség (B ill. P ) tartalmazza. így erre a haG G sábra uj egyensúlyi feltételt Írhatunk fel: B - P = + AD. 14-14 G G ■“ Ennek az egyenletnek egyik oldalát számszerűen meghatározva a gravitációs talajviztér vizháztartását jellemezhetjük. Minthogy a talajvizáram- lás meghatározásához (hidraulikai jellemzéséhez) a sokszor bonyolult határ- és áramlási feltételek ismerete lenne szükséges, célszerűbb a továbbiakban a beszivárgásból eredő táplálásnak és a párolgás okozta veszteségeknek az elemzése, tehát lényegében a hidrológiai jellemzők meghatározása.- 83 -
