Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba
mig a második (Z\W) a vizsgálat kezdő (t^) és befejező (t?) időpontját jellemző térfogatszázalékban kifejezett viztartalom értékek különbsége, összegezve a háromfázisú zóna teljes térfogatára (V ): — H +Aw =- w2) dV. 12-14 A talajviztükör szintje általában kétféle változással jellemezhető. A legtöbb esetben van szezonális ingadozása és néha megfigyelhetjük — hosz- szabb időszakot vizsgálva — határozott tendenciájú emelkedését vagy süllyedését is. Az ingadozást — mivel a napi változások általában nem jelentősek — a kisebb változásokat kiegyenlítő havi közepes talajvizszintek adatsorával szoktuk jellemezni. Egy éves periódust vizsgálva ez a görbe az utolsó hónapban vagy magasabban marad, mint a kiindulási szint, vagy az alá csökken, esetleg a kiindulási szintben záródik. Az első eset a gravitációs térben tárolt vizmennyiség növekedését jelzi és általában nedves, csapadékos évek jellemzője. A második esetben a tárolt készlet csökken, ami általában száraz években következik be. Az éves ingadozást leiró görbe záródása azt jelzi, hogy a vizsgált évben a tápláló és megcsapoló hatások egyensúlyban voltak. Egy-egy évben nemcsak a talajvizállás-görbe záróértéke különbözhet, hanem annak éves lefutása is, attól függően, hogy a különböző tipusu tápláló és megcsapoló hatásokat befolyásoló tényezők (kiima, felszin, növényzet, talajvizfelszin) hogyan alakultak az év folyamán. Ha azonban nem egyedi évet vizsgálunk, hanem hosszabb adatsorból számitva a talajvizfelszin közepes havi értékének többévi átlagát ábrázoljuk (talajvizjárás) ez a görbe többnyire kiegyenlített, szabályos lefutású, amit Magyrországon olyan szinuszgörbével közelíthetünk meg, amelynek maximuma március-április hónapokra esik, minimuma ezt hat hónappal követi (szeptember-október) az átlagos értéket pedig junius-júliusban, illetőleg december-januárban metszi. A szélsőértékek bekövetkezésének időpontja függvénye a talajviztükör mélységének is. Mélyebben levő talajvizfelszinhez mind átéli beszivárgás, mind a párolgást elősegítő felmelegedés lassabban hatol be és ezért a hullám jellemző pontjainak bekövetkezése is későbbre tolódik, nagyon mélyen levő talajvizfelszin esetében esetleg az előbb jelzett hónapoknál is későbben alakul ki. Természetes állapotban fel kell tételeznünk a gravitációs talajviztér egyensúlyát. A több évtizede, sőt évszázada változatlanul ható külső tényezők ugyanis mindenképpen dinamikai egyensúlyt alakítottak ki, és a természetes talajvizfelszin abban a mélységben állandósult, ahol a hozzááramlás és a megcsapolás sok év átlagában kiegyenlíti egymást. Ezért az ilyen talaj- vizteret leirő görbének, megfelelően hosszú adatsorból számitva, legalább közelítően záródnia kell.- 82 -
