Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.3 A kolloid méretű szemcsék hatása a halmaz szivárgási jellemzőire
kesztéséhez felmérjük (2-12, ábra). Ettől balra az átmenetet fokozatosan emelkedve rajzolhatjuk meg az első és a második szakasz között. Az elmondottak alapján nemcsak a szemcsehalmaz közelitő pF görbéjét szerkeszthetjük meg közvetlen mérések hiányában, hanem a feltárt összefüggések segítséget nyújtanak a tapadőerő és a kapilláris erő jellemzéséhez, a szivárgási vizsgálatokban történő gyakorlati figyelembevételéhez is. Az említett erőhatások és a pF görbe között feltárt kapcsolat lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy a szivárgási számításainkhoz az esetleg hiányzó számszerű adatokat a pF görbe mérésével határozzuk meg. 1. 3 A KOLLOID MÉRETŰ SZEMCSÉK HATÁSA A HALMAZ SZIVÁRGÁSI JELLEMZŐIRE A talajnedvesség fogalmának ismertetésekor már szőlottunk arról, hogy a szemcsék felületén tapadőerő működik a viz és a szilárd fázis között. Ez természetesen befolyásolja nemcsak az előzőekben megismert jellemző víztartalom értékek alakulását, hanem a szemcsék között kialakuló áramlást is. Az utóbbinak jellemzőit csak úgy határozhatjuk meg tehát, ha tudjuk, hogy a különböző ásványi szemcse és annak kémiai állapota milyen tapadőerőket hoz létre. Ezért vizsgálnunk kell a halmaz ásványos összetételét, valamint kémiai tulajdonságait. Az ásványos összetétel szoros kapcsolatban van az anyakőzeten kívül — melyből a szemcsés üledék aprőzódás és mállás utján keletkezett — a szemnagysággal is. A kavics frakció (D > 2 mm) szemcséi között még sok kőzetdarabot találunk, olyan részecskét tehát, amely nem egyetlen ásvány, hanem a kőzetet alkotó ásványok társulása. Ásványtanilag leggyakoribb a kvarc és a földpát előfordulása, ezek mellett a kalcit mennyisége lehet jelentős. A homok ( 2 mm > D > 0,1 mm) szemcséit már többnyire egyedi ásványok — legnagyobb mennyiségben a legellenállőbb kvarc — alkotják. Gyakori ezenkívül a földpát, a kalcit és megjelennek a csillámok is. A homoklisztet (0,1 mm> D > 20>t) általában a csillámok feldusulása jellemzi, bár a kvarc és a földpátok mennyisége még mindig döntő marad. Előfordulhatnak már agyagásványok is, mint a zömmel ebbe a frakcióba tartozó halmazhoz keveredett finomabb szemcsék. Az iszap (20pi > D > 2 jj. ) összetétele lényegesen nem tér el a homokliszttől. A nehéz ásványok (limonit, apatit, zirkon) mennyiségének növekedése a halmaz viselkedését nem befolyásolja lényegesen. A mégis bekövetkező jelentős változást — az anyag plasztikus viselkedését — az agyagásványoknak az alsó mérethatár környezetében történő megjelenése okozza. A különböző anyagok (2^jl>D) tulajdonságát, bár a kvarc földpát és karbonát szemósék sokszor megtartják túlsúlyúkat, az agyagásványok és az ezekkel ásványtanilag rokon csillámok határozzák meg.- 50 -
