Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.1 Öntözőcsatornák szivárgása

1. Szabad szivárgás

a) telítődés (nem permanens áramlás),

b) permanens áramlás

2. Visszaduzzasztott szivárgás

a) nem permanens áramlás,

b) hidrodinamikai egyensúly (permanens áramlás).

Az időben egymást követő áramlási állapotok egyre kisebb szivárgási veszteséget jelentenek. Ez a vízmérleg összeállítása során igen fontos, mert az öntözési idényben állandóan üzemben levő főcsatornák vesztesége az idény végére — julius, augusztus hónapokra — nagymértékben csökken. Minthogy az öntözővíz igény ebben az időszakban a legnagyobb, folyóink vízkészlete pedig a legkisebb, a veszteségek csökkenése a vízkészlet okszerű és helyes használatát segíti elő.

Az öntözőcsatornák környezetében kialakuló szivárgásnak ez a korszerű dinamikai osztályozása már több mint húsz éves múltra tekint vissza. Averjanov úttörő munkásságának alapján (Averjanov, 1950; Kosztjakov és társai, 1956) már számos külföldi és hazai tanulmány (Dávis, 1957; Favor in, 1954; Kaxádi-Orlóczy, 1959; Kovács, 1957; 1963; Öllős, 1959) ismertette.

A tervezői gyakorlatban mégsem alkalmazzák a csatornák szivárgási veszteségének jellemzését a feltöltéstől eltelt idő függvényében. Ennek okát elsősorban abban kereshetjük, hogy nincs olyan egységes, könnyen kezelhető és elméletileg is alátámasztott módszer, amellyel a gyakorlati szakemberek a különböző mozgásállapotok hidraulikai jellemzőit gyorsan és megbízhatóan számíthatják.

A tervezői gyakorlat csaknem minden esetben az empirikus képleteket alkalmazza (Moritz, 1913; Etchevery, 1915; Ingám, Kos ztjakov, Dav is - Wilson, Szilágyi-Vágás 1960 stb. >. Ezek közös jellemzője az, hogy a csatorna nedvesített keresztmetszetének adataiból számított beszivárgási felülettel és állandó — legtöbbször egységnyi — gradienssel számolnak. A képletek állandóit, amelyek a szivárgási tényezőt és a gradiens egységtől eltérő voltát jellemzik, mérési adatok alapján határozzák meg. Amint Karádi és Orlóczy elemzése kimutatja, az említett képleteket közös formára hozhatjuk (Karádi-Qrlóczy, 1959). Erről a közös alapul elfogadható összefüggésről kimutathatjuk, hogy a szabad szivárgás jellemzője és az állandók többnyire a permanens — végtelen mély talajvizfelszin esetében kialakuló — vagy a közel permanens mozgásállapotnak felelnek meg, bár az eredmények között mutatkozó szóródás azt bizonyítja, hogy a méréseket a szivárgás különböző állapotában hajtották végre. Természetes a megfigyelési adatokra épülő képleteknek ez az egyezése, hiszen ez az állapot, a talajvíz elérése, jellegzetes pontja a vázolt dinamikai folyamatnak, ami a vízhozam-idő görbe törésében jut kifejezésre (Girskan, 1966), igy minden kutató ezt a pontot fogadta el empirikus vizsgálatában jellemző adatként.- 130 -