Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.1 Öntözőcsatornák szivárgása
Az említett tapasztalati összefüggések eredetükből fakadó szerkezeti hiányosságaik miatt azonban nem alkalmasak arra, hogy a vízveszteségnek a csatorna feltöltésétől számított idővel való kapcsolatát jellemezzék. Ezért feltétlenül szükséges olyan gyakorlati számítási rendszer kidolgozása, amely az áramlási térre ható dinamikai jellemzőknek a változását is figyelembe veszi. Első lépésként az eddigi elméleti vizsgálatokat összefoglalva könnyen kezelhető és megfelelően pontos eljárást adunk a csatorna feltöltését közvetlenül követő szabad szivárgás jellemzőinek meghatározására. Ezt követően a permanens visszaduzzasztott szivárgás adatait kell számítanunk, amelynek elvét az alkalmazandó képletekkel együtt már a 2. 2 fejezetben ismertettük. Végül annak meghatározása szükséges még, hogy a szabad szivárgás megszűnte után mennyi idő múlva várhatjuk a permanens állapot kialakulását és az eddig eltelt periódusban milyen kapcsolattal irható le a vízhozam és az idő összefüggése. A szabad szivárgás nem permanens fázisának — a telítődésnek — számításával kevés szerző foglalkozott. A legismertebb és a magyar szakirodalomban is idézett összefüggést Averjanov adja (Averjanov, 1950), aki ebben az intervallumban a csatorna feltöltésétől eltelt t időben a vízhozamot a_t_= oo időhöz, tehát a permanens állapothoz tartozó szivárgásnak és egy egységnél nagyobb tényezőnek a szorzataként határozza meg. Ez az utóbbi az időn kívül a csatorna vízmélységének, a talaj relativ nedvességtartalmának, a kapilláris szívásnak és a háromfázisú talaj szivárgási tényezőjének függvénye. A képletet elméleti megfontolások (ezek a határfeltételek figyelem- bevételére vonatkoznak) és kísérleti mérések alapján javasolja. Hibája, hogy nem mutatható ki kapcsolata a permanens szabad szivárgásra vonatkozó képletek elméletileg jól megalapozott csoportjával. Az előző mozgás típussal ellentétben a permanens szabad szivárgást sok kutató tanulmányozta és igen sok , elméletileg jól megalapozott eredményt ismerünk (Kozeny, 1931; Vedernyikov, 1934; 1935; 1940; Pavlovszkij, 1936/a, 1936/b; Riesenkampf, 1940) a vizsgálatok egyaránt a komplex vál- tozós függvényeknek alkalmazásán alapulnak. Eltérés az egyes kutatók munkájában általában az, hogy különböző szelvény alakot választanak kiin- dulásűl. Ezt azonban az összefüggések állandóinak megfelelő felvételével figyelembe vehetjük (pl. Vedernyikov grafikonjainak a segítségével). Minden levezetés alapfeltétele a végtelen mélységig terjedő szabad szivárgás vizsgálata, és a legtöbb összefüggésben figyelmen kívül hagyják a kapilláris szívás értékét. Ennek az utóbbinak számitásbavételére Averjanov ad empirikus összefüggést (Averjanov, 1950), mig Vedernyikov újabb vizsgálatai alapján olyan görbesereget közöl, amelynek segítségével véges mélységben jó vizvezető réteggel (amelynek ellenállása elhanyagolható) megszakított szabad szivárgás jellemzőit is számíthatjuk. A felsorolt eljárások részletes elemzésével nem foglalkozunk. Az magyar nyelven megtalálható Karádi és Orlóczy már idézett dolgozatában. Csupán arra kívánunk rámutatni, hogy a különböző módszerek közös hiányossága az, hogy belőlük csak egy, már kialakult permanens állapotra- 131 -
