Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.1 A sófelhalmozódás és a talajvízháztartás kapcsolata

az, hogy a talajvizjárást a felszín felől befolyásoló hatás (a beszivárgás és a párolgás különbsége) csak kis mértékben fiigg a talajvíz mélységétől, igy ilyen területeken esetleg közelítően feltételezhetjük a felületi terhelés egyenletesen megoszlő voltát és alkalmazhatjuk az ennek alapján levezetett hidraulikai modelleket. A beszivárgás domináló volta miatt ilyen területeken a sőfelhalmoződás ellen védekezznünk nem kell, a lecsapolási szintet minden esetben a növényzet optimális vízellátásának figyelembe vételével határozhatjuk meg.

— A második típust, utalva az arid területek víztelenítési problémáira, arid-zóna tipusu felszínalatti vízrendezésnek nevezhetjük. Ennek tervezése során már döntő a párolgás hatása, ezért figyelembe kell vennünk a felületi hatásoknak a talajvizmélységgel történő változását, és a lecsapolási szint megállapításakor a sófelhalmozódás elleni védekezés szempontjait figyelembe kell vennünk. Ennek érdekében azonban meg kell ismerkednünk azzal a szoros kapcsolattal, ami az arid és a semi - arid folyamatok és a talajban bekövetkező sófelhalmozódás között jelentkezik.

A talajvizháztartási jelleggörbének az előző fejezetben adott részletes elemzése alapján megállapítható, ha a talajvíznek nem lenne vízszintes áramlása, tükre mindenütt az egyensúlyi szintben alakulna ki, tehát a talaj vízfelszín közelítően párhuzamos lenne a felszínnel. A térszín azonban nem vízszintes sik, ezért a talajviztér két pontja között potenciálkülönbség alakulna ki, az egész térre ható gravitációs erőnek lenne gradiense, ha tükre a felszín esésével párhuzamos lenne. Ez a gradiens természetesen közel vízszintes talajvizáramlást indítana meg a lejtő irányában, aminek hozama a gradiens mértékén kívül függ az érintett áramlási tér áteresztőképességétől is. Ez a folyamat, ha a statikus egyensúly kialakulhatna, addig emelné a talajvíz felszínét a mélyfekvésü területek, a völgyek alatt és süllyesztené a dombok, magasabban levő területek talajviztükrét, mig a két szint ki nem egyenlítődne, a talajvizfelszin a teljes talajvizgyüjtőn belül mindenütt vízszintes nem lenne.

A természetben a tényleges talajvizfelszin mindig a két szélsőségesen lehetséges helyzet között alakul ki, nem paralel a felszínnel, de nem is vízszintes. Közelítően követi a felszín esését, azonban úgy, hogy a dombos területek talajvizének a felszíntől mért mélysége nagyobb, mint ugyanez az érték a völgyek, mélyfekvésü területek alatt, igy a talajvíz esése kisebb, mint a felszíné. Bár az éghajlati tényezők évszakos ingadozása miatt ez a talajvizlejtő kis mértékben ingadozik, jelenléte azonban a magasabb területek alatt talajvizdomb formájában tartósan megfigyelhető. Mindez csak a teljes talajvizgyüjtőn belül kialakuló dinamikai egyensúllyal magyarázható.

Az említett dinamikai egyensúly egyes elemeinek és a folyamatnak a jellemzése a következőkben foglalható össze (1-21. ábra). A magasabb területek alatt a talajviztükör az egyensúlyi szint alá süllyed. így itt sokévi átlagban a talajviztér táplálódik a többlet beszivárgásból. Ez az állandóan jelentkező vizmennyiségtöbblet azonban csak időszakosan emeli itt a talajvíz- 103 -