Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.1 A sófelhalmozódás és a talajvízháztartás kapcsolata

felszínét, a folytonos vízszintes talajvizáramlás elszállítja azt a mélyfek- vésü területek felé a talajvizfelszin lejtőjének irányában. Az utóbbi helyeken a talajviztükör az egyensúlyi szint fölé emelkedik és igy az evapotranspirá- ciő értéke meghaladja a beszivárgásból eredő táplálást, a felületi hatás tehát megcsapolója a talajviztémek, és a mélyterületen összegzett értéke egyenAz elmondottak alapján a teljes áramlási rendszer önszabályozó. Ha ugyanis a talajvizlejtő gradiensével és a rétegek áteresztőképességével arányos vízszintesen áramló vízhozam nagyobb lenne, mint a tápláló területen összegzetten meghatározható többletbeszivárgás, itt a talajtükör süllyedne, növelve itt a táplálás mennyiségét és egyben csökkentve a gradienst, a vízszintes áramlás hozamát. Hasonlóan a felületi hatás által megcsapolt területeken is addig emelkedik a talajvíz felszíne, mig a többletpárolgás el nem tudja szállítani a területre érkező vízmennyiséget.

Ahol a talajviztükör az egyensúlyi szint alatt van, a fiiggőleges viz- mozgás eredője lefelé mutat a talajvizfelszin feletti rétegben. Minthogy mind a csapadék, mind a párolgás által elvont viz sótartalma kicsiny, a felső- 104 -