Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

11. ábra. A likéri kohótelep, előtérben a vízerőművel (1885) (Alaprajz, homlok- és oldalnézet) nek engedélyezését kérvényezte gyári kazánjai táplálására, gőzfejlesztésre, valamint tűzoltásra. A szándékkal az RMST nem értett egyet. Félt, hogy a vízelvezetés elvonná likéri kohótelepe turbinájának csekély mennyiségű vizét. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ózdi gyár is csak „nagy áron" szerzi be a vizét a Sajóból, miért éppen a Magnezit Rt. jusson kedvezőbb vízhasználathoz. A fellebbezések ügye egészen 1911-ig húzódott el, amikor a végleges engedélyokiratot mégis kiállították. A nyustyai gyár termelésének fenntartásához szükséges 35 LE előállítását a likéri vízierőmű biztosította. Az 5 m átmérőjű felülcsapós vízikerék 30 LE-s gépeket hajtott. A vízikerék alól elfolyó víz a 250 m hosszú alvíz csatornán folyt vissza a Rimába.