Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

10. ábra. A borsodnádasdi lemezgyár vízellátási rendszerének áttekintő térképe: a Felső tó (az Arii-patakra épült tározó) — az Alsó tó (az Arii-patak mellékvizére épült tározó) és a mocsolyási szénbánya bányavízelvezetése roló létesítésére szánta el magát. Marschalkó Richárd, aki a salgótarjáni gyár víziművét is tervezte, elkészítette az engedélyezett völgyzárógát és az ezzel kapcsolatos vízkivétel terveit. Az új vízgyűjtő a borsodnádasdi alsó gyári lakótelep végén létesült, 4783 négyszögöl területen, melyet csak „alsó tónak" hívtak. A D—É irányú völgyet 230 m hosszú földgáttal zárták el, A tároló a völgyön átfolyó patak vizének valamint a csapadékvíznek felfogására épült, és 4464 m

3 vizet tárolhattak benne. A medencétől a gyártelepig 400 m hosszú, 150 mm átmérőjű cső vezetett. A tározó megépítésével azonban a lemezgyár vízellátása mégsem oldódott meg véglegesen. Már említettük, hogy a gyár 1892-ben igazolt vízhasználatát a beérkező panaszok miatt a Hódos és a Hangony-patak medrének egységes szabályozásával kötötték össze. Az 1905-ben megtartott helyszíni tárgyaláson az RMST ismételten kérte vízhasználatának engedélyezését, a már korábban bejelentett műszaki adatok alapján, a régi gyakorlatnak megfelelően (ti. a vízszennyezés miatt a műszaki adatokat bekérték a lemezgyártól), és tiltakozott az 1902. évi minisztériumi határozat ellen, mely a szennyvíztisztítást elrendelte. Kifogásolta — a törvénnyel és a jogszabályokkal ellentétes és elfogadhatatlan álláspontot elfoglalva — hogy a közben megépült völgyzárógátját magassági jegyekkel lássák el, és a felfogott víz duz-