Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)
V. Rimamurány — Salgótarjáni Vasmű Rt. ipari vízhasználatai a századfordulótól az első világháború befejezéséig Az ózdi gyár sajónémeti vízkivételi műve és a kártalanítási eljárás A sajónémeti vízkivételi mű megépítéséről — mint láttuk — a vállalat csak ideiglenesen mondhatott és mondott le. A kérdést előbb az egyik érdekelt fél Serényi Béla vetette fel, akinek korábbi merev álláspontja hirtelen megváltozott, amikor putnoki műmalmát a szolnoki Hungária Gőzmalom Rt-nek eladta, s így a gyári vízkivételi művel kapcsolatos érdekeltsége megszűnt. Serényi ekkor közölte az RMST-vel, hogy hajlandó a hatóságilag megállapítandó kártalanítási öszszeg elfogadására.* Amikor pedig a vállalat 1902-ben az üzemfejlesztés miatt időszerűvé vált vízmű létesítéséhez 6 m 3 /perc vízkivétel engedélyezését kérte, a helyszíni tárgyaláson, a Hungária Gőzmalom Rt. képviselője mellett, mint érdekelt fél, Serényi is megjelent, s ismét kártalanítási igénnyel lépett fel. A vízkivétel gondos tervezése érdekében a vállalat részletes felméréseket és kutatásokat végzett a Hangony-völgy vízviszonyait illetően, melyben Kendi Finály István hidrológus is részt vett. Ennek folyamán megállapították, hogy a Hangony a felszíni vizeken kívül talajvizet is vezet le. Ugyancsak adatokat gyűjtött a vállalat a kártérítési összeg megállapításánál szokásos gyakorlatra vonatkozóan is. Ennek alapján precedensként a veszprémi alispán döntéseit tekintette, aki mind Pápa, mind Veszprém víziműveinek esetében az igénybe vett víz okozta energiaveszteségekért LE-nként 1000 K kártérítést állapított meg. Igen fontos előrehaladást jelentett a vízjogi ügyek intézése terén, hogy „a kártérítés kérdése az engedélyezéstől külön lett választva." A Hungária Gőzmalom Rt. fellebbezését az egy évvel későbbi alispáni véghatározat a következőkkel utasította el: „Nyilvánvaló, hogy a törvény nem csupán a mezőgazdasági, hanem minden más közgazdasági érdeket is istápolni akar és miután sem a 29. §-ban, sem az egész vízjogi törvényben tiltó rendelkezés arra nézve nem foglaltatik, hogy ipari célok érdekében is nem lenne-e indokolt esetben vízhasználat korlátozható, az engedélyezésnél nem vehettem figyelembe a Hungária Rt azon tiltakozását, amelyet régibb vízhasználati jogaira alapított." Az engedélyezett és kisajátított majd felépült vízkivételi mű utólagos kártalanítási perét azonban a Hungária Gőzmalom Rt. valóságos zsarolásra * A feltehetően pénzzavarba került gróf most hazárdjátékba kezdett: az adásvételi szerződés kikötései törvénytelenek voltak: a malomjog ugyanis reáljog, nem személyhez, hanem a malom épületéhez, telkéhez kötött jog volt. Serényi tehát a malommal együtt annak vízhasználatát is eladta, s így az ügyben kívülálló, illetéktelen személlyé vált. Az átlalános gyakorlatnak megfelelően okkal számíthatott azonban a vállalat jogi tájékozatlanságára, és remélte, hogy korábbi kártérítési igényeit most „barátságos megállapodás" keretében érvényesítheti. Az RMST azonban elutasítóan válaszolt, — bár a jelek szerint a vállalatnál sem voltak tisztában a jogi helyzettel.
