Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

mely viszont a hányának csak részleges eltávolítását tartotta szükségesnek az árvízi meder vonalozásának javítása végett. Az „új vízhasználatot" az alispán véghatározata csak 1905-ben engedélyezte. Az Ózd-patak medrének áthelyezése Időközben a gyár fejlődése (t. i. vágányhálózatának kiépítése) miatt az Ózd-patak medrét is át kellett helyezni. A szabályozási terveket az RMST 1902. szept.-ben nyújtotta be az alispánnak, aiki a Kultúrmérnöki Hivatal bírálata alapján és a helyszíni tárgyalás után engedélyezte a munkálatokat. (A Kultúrmérnöki Hivatal véleménye alapján a mederszelvényt 1:1V

2-es hajlású rézsűvel kellett kialakítani. A szükséges telekkisajátítások árát 2 korona/négyszögölben állapították meg. — A mederáthelyezés miatt újjá kellett építeni a sajóvárkonyi malom duzzasztózsilipjét, műcsatornáját és árapasztó zsilipjét is. Mindez az RMST-t terhelte. Ugyanakkor elrendelte az alispán a gyár régi hangonyi rőzsegátjának elbontását is, és helyébe a vízkivételi zsilipnél építettek új műcsatornát.) A borsodnádasdi lemezgyár vízhasználata Borsodnádasdon a lemezgyár vízhasználata az 1889-es években a régi keretek között mozgott. (A gyár vízhasználati jogát az RMST még 1892-ben igazolta.). Ennek értelmében a gyártelep mellett elfolyó Hódos-patak vizét felduzzasztottak, és a jobbparton elhelyezett vízkivételi zsilip segítségével a vizet 0,5 m mély és 10,4 m széles betoncsatornán a gyártelepi ülepítő medencébe vezették. Az ebből kiágazó föld alatti csatornán a vizet szivattyúkkal juttatták el a felhasználás helyére: a kazánok táplálására, hűtésére és a lemezek pácolására (maratására). A használt üzemvizek ugyancsak föld alatti csővezetéken, azonban tisztítatlanul, kerültek vissza a Hódos-patakba. A salgótarjáni gyártelep vízhasználata Azok a tényezők, amelyek az 1890-es években az ózdi üzem vízellátásának fejlesztését kívánták, Salgótarjánban szintén éreztették a hatásukat. Az üzem vízellátását itt is új és szélesebb alapokra kellett helyezni, már csak azért is, mert Salgótarjánban több üzemegység zavartalan vízellátását kellett biztosítani. A hengerüzemben a hengersorok és kemencék hűtését, locsolását és mosását, — a drótgyárban részben a gőzkazánok táplálását, a munkagépek hűtését, mosását és a drót pácolását, — a gázfejlesztő telepen a hűtést, mosást, locsolást, — a kőműves műhelyben a szénoltást, mosást és locsolást kellett megoldani; — mindezen kívül a fürdőtelepen a fürdőzés céljait szolgáló vízmennyiségről, a lakótelepen pedig az ivóvízellátás mellett a kertöntözéshez szükséges vízmennyiségről is gondoskodni kellett. A gyári kazánokat a Salgó-patakból vett frissvízzel táplálták, a drótgyár pácvizét a salgótarjáni bányatelep bányavizei szolgáltatták.