Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

elemibb matematikai ismeretek elegendőek ahhoz, hogy — a á:1 arányból — kitűnjék: milyen érdekeket pártolta törvényhozás?) A sajátos történelmi körülmény miatt, mint az a fenti vázlatból is kitűnik, hogy az 1885-ös vízjogi törvény sok tekintetben már megszületése idején is korszerűtlen és hiányos volt, amit szerzői is a megfogalmazás tudatosan vállalt: túlzó általánosságaival, igyekeztek áthidalni. Ezek a hiányosságok pedig legelőször az RMST, mint az ország egyik legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő nehézipari vállalata gyakorlatában kellett, hogy felmerüljenek. Teljes joggal támogatta tehát Borbély Lajos (akinél világosabban valószínűleg senki sem látta az ipari víz szerepét és jelentőségét) az RMST jogtanácsosa, Marton János kezdeményezését az országgyűlésben a vízjogi törvény revíziója iránt. Marton azonban úgy látszik nem értette meg Borbély gazdasági-műszaki szempontjait és a törvényt éppen egy vízgazdálkodási szemléletű intézkedésében támadta meg (a nem használt vízjogok megvonása!). Marton János ugyanis a formális jogi szemlélet álláspontjáról és éppen egy feudális előjog védelmében bírálta a vízjogi törvényt s így a gondatlanul és felületesen előkészített akciója eleve sikertelenségre volt kárhoztatva. Ez pedig nemcsak a vállalat érdekeinek ártott, hanem közvetett hatásai révén az egész ország vízgazdálkodási érdekeinek. A feladatok és a frontok tisztázatlansága miatt ugyanis még az 1913: XVIII. tc. sem jelentette a törvény módosítását, hanem csak némi kiegészítését, amelyet maga a vízügyi szolgálat kezdeményezett, egyrészt az elmaradott vízerőhasznosítás fejlesztése érdekében, másrészt pedig a vízszennyezési panaszok állandósulása miatt, a vízminőség-védelem szervezett ellenőrzésérői való gondoskodás végett*. (Az RMST e törvény előkészítésében már nem is vett részt: Borbély már 70 éves volt s nyugalombavonulása előtt állott, közel ötven éves iparszervezői érdemei pedig mintha már elhomályosultak volna . ..). A fenti — kellő történeti távlatba állított és lehetőség szerint minden lényeges összefüggésre kiterjedő áttekintésünk után felesleges lenne, hogy — a történeti hűség elve alapján — a vízjogi törvény megszületését, esetleg az olykor színvonaltalan vitákra is kiterjedve, részletesebben is tárgyaljuk. A viták résztvevőinek állásfoglalása — véleménye, nem a valóságos helyzetet, hanem inkább csak a kortársak felelőtlenségét és tájékozatlanságát tükrözi, (Ez az egyetlen, ami bennük jellemző az objektív valóságra.) Az ipar rovására előnyben részesített mezőgazdaság frázisa pedig még korszerűsített vulgármarxista változatában — mint a „maradi feudalizmus" és a ,,haladó tőkés ipar" eHentéte — is csak üres és alkalmatlan séma lenne, a sokkal zonyolultabb valóság megragadására. A törvényelőkészítő munka a miniszter 1870. évi előterjesztésével a kiegyezés után megkezdődött, de szélesebb körű szakmai vitára csak 1882ben bocsátották —• az újjáalakult Tiszavölgyi Társulat követelésére. A javaslat elvi álláspontja a „vízhasználatra való jog" elismerése volt, szemben a ,,víz feletti tulajdonjog" feudális gyakorlatával: a vizet „szabad jószággá" nyilvánította s 'használatát — a fennálló jogok védelme mellett — a készülő törvénnyel kívánta szabályozni. Ezen az alapon állt az ipari érdekeket képviselő Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is a „szabadrendelkezésű víz" fogalmának bevezetésével. A közérdekű gazdasági-műszaki szempontok érvényesítését pedig a törvény végrehajtásában a közigazgatási apparátust kiegészítő gazdasági-műszaki (mérnöki) „tanácsadó és véleményező testület" létrehozásával kívánta biztosítani. (Ezt a javaslatot a jogászok érdekvédelmét szolgáló „minősítési tör* Nem hallgathatjuk el viszont, hogy a törvény kiegészítése más téren sokkal eredményesebb volt: mégpedig a vízügyi igazgatás Kvassay által szorgalmazott egységesítése terén és főleg az 1894:111. tc, majd az 1900:XL!V. tc. megalkotásával, amely az állami vízügyi szolgálat munkájának eredményesebbé és gazdaságosabbá tétele érdekében elsőként emelte törvényerőre a ,,vízügyi távlati tervezés" elvét! (Mindezt tekintetbe véve kevésbé tűnik alaptalannak a miHemum optimista nemzedékének a véleménye, mely a magyar vízügyi törvényhozás munkájában, nemzetközi viszonylatban is úttörő eredményeket ünnepelt . . .)