Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

A Rimai Coalitió, a Murányi Unió és a Gömörmegyei Vasművelő Egyesület, mint részvénytársaság úgy jött létre, hogy az erdő-, hámor- és földbirtokosok birtokait részvényilletőség ellenében átadták a vállalatoknak. Ez sajátos helyzetet idézett elő. Az egykori föídesurak földesúri jogaikat és jobbágyaikat is átruházták a részvénytársaságokra. A korakapitalista részvénytársaságok ezáltal, mint jogi személyek egyszersmind földesurak lettek. A részvénytársaságnak, mint földesúrnak a megjelenése, a jobbágyfalvak életében kezdetben alig tűnt fel. A földbirtokos-nemes helyébe a részvénytársaság lépett, és ugyanúgy gyakorolta úri jussait, mint elődje. A tagosítás, az új birtokstruktúra kialakítása azonban már nem a mezőgazdasági termelésben érdekelt földesúr igényeinek, hanem az új kapitalista nagyvállalat érdekeinek megfelelően történt. A falu közbirtokossága a személytelen részvénytársasággal (a volt földesúrral) szemben még kevésbé érvényesíthette jogos követeléseit mint korábban. Arról nem is szólva, hogy a kapitalista korszakban a Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület, majd utóda, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű milyen jelentőségre tett szert a birtokosok között „virilistaként", vagyis mint a legnagyobb adófizető. E látszólagos kitérő érthetővé teszi, hogy az RMST és elődvállalatai miért foglalkoztak olyan gyakran a malomügyekkel. A részvénytársaságoknak, mint földesuraknak, helyenként saját malmaik voltak, vagy a közbirtokossági malmokból részesedtek. A malombirtoklásnak megfelelően figyelemmel kísérték a malmok állapotát. Szükség esetén az elrongált berendezéseket kijavíttatták, döntöttek a bérbeadásról, stb. Kénytelen kelletlen pedig foglalkoztak olyan vízhasználatokkal is, melyek nem éppen tartoztak ipari profiljukba. Az új részvénytársaságok, ha érdekeik úgy kívánták éppen úgy hatalmaskodtak, mint a régi földesurak. A Murányi Unió 1828-ban a Coalitió egyik leégett fűrészmalmának helyét foglalta el erőszakkal és később 300 rênes Ft lefizetése után meg is tartotta. Hasonlóképpen foglalta el az Unió a klenóci közbirtokosság egyik fűrészmalmát, amelyért azonban utólag egy újabb malmot épített fel. A Rímai Coalitió 1828-ban tiltakozást jelentett be a Murányi Unió ellen, mert az a klenóci határban működő és a Rimai Coalitióval közösen használt 2 fűrészmalmot a Coalitió jobbágyaitól törvénytelenül 25 rénes Ft 30 kr-ért megvette, holott — mint hangsúlyozta — a jobbágy a malmot csak használhatja, de földesura tudta nélkül el nem adhatja. Az Unió faszükségletének biztosítására a klenóci közbirtokosságtól 12 rénes Ft-ért bérelte annak egyik fűrészmalmát. A fűrészmalmok birtoklásáért a Murányi Unió és a Rimai Coalitió között folytatott harcot a két társulat ingatlanainak eltérő adottságai magyarázzák. Az Uniónak jelentős vasércmezői voltak, de fában hiányt szenvedett. A Coalitió helyzete épp fordított volt. A társulati fakitermelés jövedelmezőségének emelésére, a fuvarköltségek csökkentésére az RVE 1860/61-ben a klenóci határban szénfa-úsztatót épített 3000 öl («5700 m) hosszúságban. Az úsztatóval oldották meg a fa szállítását a Blató elnevezésű erdőrészből a rásztocsnói gyártelepig. Az úsztató csatlakozott a Kalicsni és a Borova-patakhoz. Az RMST elődvállalatainak, mint földesuraknak a jelentősége a tagosítások és úrbéri perek idején tűnt ki. A tagosítási perekben a vállalatok vezetői, iparfejlesztési terveiknek megfelelően, a termelés valamennyi alapfeltételének megteremtésére törekedtek. S mivel a vizet a vasipar nem nélkülözhette, a RMST és jogelődei igyekeztek az ipari vízhasználat háborítatlanságáról idejében gondoskodni.