Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

4. ábra. „A nyustyai vízgát részlet terve" 1892-ból (A Rima medrében létesített duzzasztó) Nyustyán pl. a volt úrbéresek (alperesek) és a földesurak (RVE, Fáy Gusztáv, Dapsy Vilmos, Kubinyi Vilmos — valamennyi az RVE tagja — között „Úrbéri Barátságos Egyesség" jött létre. Ebben az egyezségben rögzítették, hogy a volt úrbéresek a szántó- és rétilletményeiket, a belsőségi kiigazításokat, a maradvány- és irtvanyföldeket úgy kapják meg, hogy ,,a közbeneső Nyustyai oivasztó belső telke rendes idomban kiegészíttessék — a gyárakhoz tartozó vízvezetékek a Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület jogához tartozzanak, alkalmas hozzájárulással ellátassanak, és a szinte közbeneső Kodlistyói gyár belső helyiségéhez a gát lejáró vize alatti tér hozzáfoglaltatván, mindkét kodlistyói gyárhely rendes idomban hozattassék". A kapitalista vállalat földesúri, majorsági javai a tagosítás után így különültek el a volt úrbéresek birtokaitól. A nyustyai példa mutatja, hogy a tagosítás eltérően az agrártípusú tagosításoktól, a fejlődő kapitalista iparvállalat sajátos és egyéni érdekeinek, igényeinek megfelelően történi;. Ipari érdekek fejeződtek ki benne, s ezek közvetlenül megmutatkoztak a termelés egyik alapvető feltétele, az ipari vízhasználatok terén is. Ez az egyezség és határozat biztosította később az RMST részére, hogy akadálytalanul vehesse ki a Rima vizét Nyustyánál és vezesse el Likérig. Ezen az alapon létesíthetett a vállalat Nyustyánál új gátat, hogy a vizet olvasztójához a szükséges mértékre duzzaszthassa. Áttekintve a prekapitalista korszak ipari vízhasznosítását az RMST elődvállalatainál, summázzuk, hogy a tárgyalt terüieten hol és milyen mértékben hasznosították a vízi energiát a vasiparban.