Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
8. A komplex vízgazdálkodás részét képező belvízrendezés hidrológiája
42 déki vizrendező és vizhasznositó tevékenységek nem állíthatók egymással szembe, nem vizsgálható, hogy melyik az időszerűbb, mert ezek nem függetlenek egymástól, hanem egymás kiegészítői". A belvizrendszer működésének problémáit nagy részletességgel tárgyalja és megállapítja, hogy "... a mozgás és tározódás folyamatai a nem permanens mozgásoknak megfelelően szorosan összefonódnak» Ez az összefonódás már a csatornákban is jelentkezik, de a magyar Alföld vízgazdálkodásának a szempontjából különösen a felszini ideiglenes és állandó tározók vizháztartá- sa és a csatornák vizmozgása közötti kapcsolat a figyelemre méltó. A felszin alatt ugyancsak szorosan összefonódnak a mozgás és tározódás folyamatai". Azt a módot, ahogyan felfogásában a dinamikus és statikus szemléletek egyesítése a komplex vizgazdálkodás keretébe tartozó belvízrendezésnél megvalósul, igy Írja le: "A felszini viz mennyiségének a meghatározásánál a mozgás és a tározódás alapvető folyamatainak felismerése után azokat az egyszerűsített számítási eljárásokat alkalmazzuk, melyek éppen ezeket az alapvető folyamatokat veszik figyelembe» A mozgás folyamatát legegyszerűbben az összegyülekezési jelenségeknek a tanulmányozása utján, tehát hidraulikai utón Írjuk le» A felszini és a felszínalatti tározórendszert viszont a tározók vizsgálatánál szokásos vizháztartási számítással, tehát már vizháztartási utón ismerjük meg." Ebben a szemléletben dolgozva, munkájában összefoglalja a belvizrendezési gyakorlat összes alapvető szempontját, és azokat az eljárásokat, amelyek a tervezés során alkalmazásra kerülhetnek» A Salamin Pál által adott kép elárulja azt, hogy a módszerek fejlődése elmaradt a feladatok növekedése mögött. A viz a terepen mozog /főleg, ha ezt emberi beavatkozással elő-
