Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
8. A komplex vízgazdálkodás részét képező belvízrendezés hidrológiája
41 Itt mm/hó az eltérés a tényleges és a szükséges vízmennyiség között, m^ kg/mm ha, súlyozó tényező, n a figyelembe vett hónapok száma, mig a H mutató termésmeny- nyiséget jelöl» Ez a mutató, amely az elégtelen vízgazdálkodás miatti termélési kiesést tükrözi, egybevetendő valamely, a termelés színvonalát jellemző mutatóval, a cél pedig megfelelő vízgazdálkodással ezek összhangját biztosítani« Mind a nedvesség-hiány, mind pedig a felesleg káros, tehát törekedni kell az egységes vízgazdálkodás megvalósitására. Ezen belül a vízrendezés feladata a felületi vizek keletkezésének megakadályozása, összegyü- lekezésének tervszerű irányítása, tározókban való elhelyezése, az öntözésben külvizek alkalmazása, továbbá azoknak a vizeknek az elvezetése, amelyek már nem hasznosíthatók. E feladatok megvalósitását a nagyüzemi mezőgazdaság keretei között okszerűen végzett táblás gazdálkodás mellett kell elérni. Az egységes művelést, kezelést kapó,egységes növénytakaróval fedett táblánál el kell érni, hogy a talaj nedvességállapota szintén egységes legyen. Ezért törekedni kell azonos vizgazdálkodásu talajú táblák kialakítására, s ha szükséges, a hibás talaj-foltokat ki kell javítani kultűrtechnikai beavatkozással. A vizkincs minél jobb kihasználása érdekében tehát rendezni kell a terület vízviszonyait, minden tábla esetében külön meg kell tervezni a vízrendezés megoldását. A káros felszini vizek kiküszöbölését igy a komplex vízgazdálkodás viszonyai közt is elengedhetetlennek tartja. Az e munkában kifejtett elvek a helyesen felépített belvízrendszer működésével szemben támasztandó alapkövetelmények megjelölését jelentik. Salamin Pál "Vízrendezések" c. munkájában megjelöli a belvízrendezés feladatait a mezőgazdaság mai követelményeinek figyelembe vételével. Hangsúlyozza, hogy "...a sikvi-
