Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

4. Az összegyülekezési elméletek megjelenése

- 10 zeti az

*>=<*! 4*2 +*5 /2/

képletet, amelyben«*.^ a lejtőviszonyok, o<2 az áteresztőképesség, pedig a talajsterilitás résztényezője. E tényezőkre a területi jelleg szerinti táblázatot ad, amely síkvidéki vízgyűjtőkre utaló adatokat is tartalmaz, sőt a tanulmányában közölt egyik példa is alföldi ’’igen lapos fekvésű és igen szikes, kötött legelőkre” vonatkozik. A táblázattal számítható lefolyási tényezőt ,,normális"-nak tekinti és feltételezi, hogy az egy órás csapadék lefolyási tényezője a normálisnak kétszerese. E feltételre építve vezeti be a csapadék időtartamát figyelembe vevő képletét a lefolyási tényezőre bajor kutatók nyomán:

b

= a + --------- /3/

5 \lt +~1

amelyhen a és b az adott területi jelleget tükröző állandók /ezekre vidékenként értékeket ad/, t pedig a csapadék időtartama.

Megadott képleteivel és az azokhoz tartozó táblázatokkal olyan számítási módszert vezet be,amely feltételezi a szabad összegyülekezési folyamatot. Feltételezi, hogy adott helyen mind a csapadék mennyisége, mind pedig az ebből lefolyásra kerülő hányad az időtartamtól függ, és hogy mértékadó az az időtartam lesz, amely megegyezik a vizsgált vízgyűjtő összegyülekezési idejével,» Utóbbi számítására meg nem nevezett bajor kutatóktól átveszi a terepen mozgó viz sebességére vonatkozó

v = 20 sin^^ck /m/s/ /4/

képletet, melybenc* a völgy átlagos hajlásszöge. Módszerének gyakorlati alkalmazására síkvidéki vízgyűjtőkre vonatkozó példákat is bemutat /a Hortobágy és a Hosszufoki csatorna vizgyüj3E /ami gyakorlatilag a növényzetet jelenti/