Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
4. Az összegyülekezési elméletek megjelenése
- 7 4« Az összeg.yülekezési elméletek megjelenése A hazai szakirodalomban a század elején megjelent jelentős elméletek már kezdtek elállni a statikus szemlélettől, és a lefolyó belvizet a sikvidéki vizgyüjtőn összegyülekező árvÍznek tekintették, amit dinamikus szemléletnek nevezhetünk. 4.1. Korbély József munkássága Korbély József volt az első, aki tudományos részletességgel elemezte az összegyűlekezés öorán végbemenő fizikai folyamatokat és vizsgálta az azokban szereplő alapvető tényezőket. "Az árvizekről" c.munkájában [26] együtt tárgyalja a hegy-, domb- és sikvidéki vízgyűjtők lefolyási jelenségeit, hivatkozva külföldi - első sorban osztrák, német és svájci - eredményekre is. Leírja a párolgást és a beszivárgást, és az ezeket befolyásoló tényezőket, majd igen részletesen ismerteti az összegyülekezési folyamatot /hogyan alakulnak ki az árhullámok az egyenlő lefolyási idejű területsávokról érkező vizek összeadódásából/. Miután pedig az összegyülekezési idő jelentőségét igy megvilágította, és ezzel a csapadék időtartamának döntő befolyását bizonyította, rátér a csapadék-törvényszerűségek vizsgálatára, és táblázatot ad a különféle időtartamú csapadékok mennyiségére hegy- és dombvidék vonatkozásában. Ezután azt vizsgálja, hogy e vízmennyiségekből mekkora b adok kerülnek lefolyásra. Elméleti vonatkozásban átveszi meg nem nevezett bajor kutatóktól a lefolyási tényező <*= /a + rfc/ /!/ alakú képletét /a és b helyi állandók, t a csapadék időtartama/, mig hazai adatok szempontjából a 3.2. alatt említett mérési eredményeket. Ezekből hegy- és dombvidéki vízgyűjtők