Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
4. Markó I.: Földművek árkai és biztosításuk
zott mederburkolat esetében. E talajnem burkolata alatt a talajt 20 cm vastagságban felássuk, vízzel mesterségesen megroskasztjuk és tömörítjük. Az így elkészített talajra szűrőréteget helyezünk, és csak ezután készítjük el a burkolatot. A 4,0 m-nél kisebb belső sugarú ívekben fekvő mederszakaszok és 2,5 m/s-nál nagyobb középsebesség esetén a burkolt meder külső oldalát magasítani kell. A magasítás mértéke 0,3...2,0 m vízmélység esetében 10...40 cm lehet. Megjegyezzük még, hogy a burkolatokat — takarékossági szempontból — heves vízjárású torrenses jellegű vízfolyásokban nem a térszintig, hanem csak a középszintig vezetjük fel (4.26. ábra). Ezekben a vízfolyásokban a növényzet benövi a rézsűket, és a biológiai védőtakaró a rövid ideig tartó nagyvizek erodáló hatásának ellenáll. A kész burkolaton mutatkozó repedéseket, töréseket, süllyedéseket stb. bitumennel vagy cementhabarccsal azonnal ki kell javítanunk, mielőtt még a rongálódások továbbterjedhetnének. 4.5. AZ ÁROKBURKOLATOK ANYAGA Az árokburkolat készülhet: organikus növényi; anorganikus ásványi anyagból és az előbb említett kétféle anyag kombinációjából. A növényi árokburkolat kialakítását a biológiai rézsűbiztosítási módoknál részletezzük. Ezen a helyen a következő anorganikus burkolati anyagokat ismertetjük: talajcsere; tégla; terméskő; helyben csömöszölt beton; előregyártott beton; előregyártott vasbeton; cementtalaj; fekete burkolat; vegyi anyagokkal készített burkolat; műanyagtól ia-bur kólát. Az előbbi csoportosításon belül megkülönböztetünk hézagos, vízáteresztő (pl. szárazon rakott terméskő) és hézagmentes, vizet át nem eresztő (pl. betonba rakott terméskő) burkolatokat. Az egyes burkolatnemek ismertetése előtt megjegyezzük, hogy nincsen olyan univerzális árokburkolási mód, amely mindenütt a leggazdaságosabban alkalmazható lenne. Mindegyik burkolatfajtának vannak előnyei, és mindegyik kisebb- nagyobb méretű fenntartásra szorul. Az egyes burkolatfajták tulajdonságait a 4.6. táblázat hasonlítja össze. 4.6. táblázat Ajánlott árokburkolatok Az árokburkolat kívánt fő tulajdonsága A legmegfelelőbb burkolat Szilárdság Terméskő Beton, vasbeton Tartósság, állékonyság Terméskő Beton, vasbeton Legkisebb medersúrlódás Beton, vasbeton Koptató hatással szembeni ellenállás Terméskő Beton, vasbeton Fagyhatás Szűrőágyazatra helyezett ridegburkolat Térfogatállandóság Terméskő Idomulóképesség Előregyártott betonlap burkolat Fekete burkolat Terméskő Biológiai támadásokkal szembeni ellenállás Hézagmentes ridegburkolat Vízzáróság Helyben csömöszölt betonburkolat Alacsony előállítási költség Talajcsere Fekete bu/kolat Vegyi anyagokkal készített burkolat Legköltségesebb burkolat Beton Legtöbb kézi munkaerő Legkevesebb kézi munkaerő Terméskő Előregyártott vasbeton 4.51. Árokburkolás talajstabilizációval Ha az árok talajához olyan kötőanyagot adagolunk, ami annak eredeti-tulajdonságait kedvezően befolyásolja, akkor talajstabilizációs burkolatot képezünk ki. A stabilizációs anyag lehet cement, kátrány, bitumen, műanyag stb. A földutak tervezésében kiterjedt tapasztalataink vannak a talajstabilizációt illetően (Kézdi — 1967). Ugyanakkor az árkok burkolatával kapcsolatban a kísérletezések még csak most folynak. Az eddigi tapasztalatok szerint a földutak talajstabilizálásakor a 15 cm vastag burkolat 1 m2-ére 20...25 kg C 500-as cementet adagoltak. 68
